Irodalmi Szemle, 2008

2008/8 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (24) (Juhász Ferenc 1928, tanulmány)

Magyar líra és epika a 20. században (24)

érintette. A Juhász-recepcióban ennek az évtizednek a végén és a nyolcvanas években felerősödtek a kritikus hangok. Modorosságot, szemléleti-tartalmi kiüresedést vetettek a költő szemére. Nem mindig alaptalanul. Az alkotói válság tünetének tekinthető az a körülmény is, hogy a korábban oly termékeny költő a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján hat évre elhallgatott. Másfelől, kevés kivételtől eltekintve, a kritikusok figyelmét elkerülte, hogy, különösen a Halott feketerigó (1985) c. kötetével kezdődően Juhász Ferenc lírája újabb lendületet vett, s bár versbeszédének karakterében nem következett be lényeges változás, hangja, tematikája személyesebbé és bensőségesebbé vált.

íme hát az Ördög- Vásár Mint döghúsra zöld légy rászáll S ott bozsog páncél-kupacban,

Zöld ribizli-szemű nyájban.

Szegény vagyok. így is lehet Nem adom el a lelkemet Nem adom el az árnyamat Csak árnyammal vagyok szabad

Mert árny nélkül a fény sincsen.

Arnytalan fény csak az Isten Úgy vagyok csak a lét lángja Ha létre hull létem árnya

(A Költő és a Sátán)

A Fekete saskirály (1988), A tízmilliárd éves szív (1989), a Világtűz (1994), a Pupillák (1995), a Pipacsok a pokol fölött (1996) c. kötetek a megújuló juhászi lírának további fontos állomásai. A rendszerváltást követő évtizedben, nem kis mértékben az irodalmi életben dúló belháború következményeként, a Juhász Ferenc lírája iránti figyelem megcsappant, a nemrég még ünnepelt költő Vajda János-i magányba szorult, „...az a költői látásmód, amely továbbra is életigenlés és kétely két- osztatú rendszerében értelmezi a világot, az ezredévhez közeledvén kevésbé kínál releváns művészi válaszokat a kor megváltozott kérdéseire” - írta irodalomtörténetében Kulcsár Szabó Ernő'3"’. A kiváló irodalomtörténész ítéletével nyilván lehet és talán szükséges is vitatkozni, hiszen az igazán jelentős, az emberi lét nagy kérdéseit nagy művészi erővel kifejező művek sosem kor- és időfüggőek. Márpedig Juhász Ferencnek a rendszerváltás után írott müvei között is akad nem kevés ilyen mű. Nyilvánvaló, hogy a Juhász Ferenc-i líraszemlélet inkább tartozik a magyar költészet közelmúltjához, mint jelenéhez, amint azt Bedecs László a legújabb Juhász-kötetről (Pacsirta a szívben, 2008) írt kritikájában leszögezi. Ám elfogultságra, egyoldalúságra és szűklátókörűségre vallana, ha nem vennénk észre, amit néhány sorral ezután ekképpen fogalmaz meg a fiatal irodalomkritikus: „De [...] beléphetünk