Irodalmi Szemle, 2008
2008/8 - Pomogáts Béla: Kosztolányi méltósága (előadás)
Pomogáts Béla általán a történelmi valóság a legkevésbé sem elégítheti ki az emberi méltóságra áhítozó lelket, és szükség van arra, hogy valaki éppen a közéleti és történelmi tapasztalattal szemben állítson fel erkölcsi és humanisztikus követelményeket és ideálokat. Az „emberi méltóság” erkölcsi princípiumát és eszményét, amely elutasítja azt az őrületet, amelyet a közéletben és a történelemben talál. Kosztolányi példáját, müveit, eszményeit. Sokan és sokszor elmondották már, hogy Kosztolányi példája és öröksége mit jelentett a mögöttünk maradt emberöltő magyar irodalmában. Hosszadalmasabb magyarázatok helyett csupán két (általam nagyrabecsült) író érveit idézem fel itt: Balassa Péterét és Esterházy Péterét. „Az az egzisztenciálfilozófia és az a keresztény sztoa - mondja Balassa Péter Kosztolányi és a szegénység. Az Édes Anna világképéről című (éppen itt: Szabadkán elhangzott) előadásában - ami véleményem szerint az Édes Anna szerzői világképének mélyén húzódik, nem passzív és nem kegyes, hanem a szegénység és részvét által a lét megismerésének aktusa. A részvét: aktív. Az aktív megismerés egyik formája. A német nyelvben nem a Teilnahme szó fejezi ki ezt, hanem inkább a Mitleid, az együtt szenvedés, a vele szenvedés. A megismerésre vonatkozóan pedig a francia connaitre igéjére kell gondolnunk, ami szó szerint együtt születni, vele születni jelentésű, ahogy erre már Paul Ricoeur rámutatott, szembeállítva a savoircaX. Mindkét esetben az együtt és a vele, a társasság szemantikája rajzolódik ki, csakúgy, mint a Kosztolányi idézte Rituálé Romanum latinjában, Európánk alapnyelvében a Ne bocsátkozzál ítéletre szolgáddal (ill. szolgálólányoddal) mondatban a cum servo, illetve cum famula fordulata. Ez az »e- gyütt« Kosztolányi Édes Annájának tanúsága szerint is az egyetlen válasz a szorongás kiáltására, mely a létbevetett emberből tehetetlenségében fölszakad.” Esterházy Péter Ünnepi beszéd és rekonstrukció című előadásában pedig a következők olvashatók: „Kosztolányi a durván leegyszerűsített látszatvalóságból segít visszatalálni a saját életünkbe, a mindennapjaink teljességébe, ahol a mérhető adatoknak, megfogalmazható tényeknek, vagyis mindannak, amiről azt hisszük, hogy e világban történik, velünk vagy körülöttünk, igen csekély a fontossága. Megmutatja, segít felfedeztetni, felismertetni velünk, hogy életünk folytonossága menynyivel valóságosabb dolgokkal van tele. Miként a novellái is, a történeten messze túl: fénnyel, színnel, ízzel, áhítattal, a szépséggel, regényességgel. A boldogság mindenféle járatával, szintjével, lehetőségével.” Balassa Péter a „részvét”, Esterházy Péter a „boldogság” fontosságáról beszél - ezeket a fogalmakat látják érvényesülni Kosztolányinál. Mindez éppen ellentéte annak, amivel a jelen izgatott, elvetemült és ostoba közéletében találkozunk. Kosztolányit ezért már csak lelki egészségünk, erkölcsi önvédelmünk kedvéért is olvasni érdemes. (Elhangzott a Kosztolányi Emlékbizottság által rendezett konferencián, Szabadkán)
