Irodalmi Szemle, 2008
2008/8 - ANKÉT - A Prágai Tavasz és 1968 Európában (ankét) (a kérdező: Fónod Zoltán, válaszolnak Gál Sándor, Csáky Pál, Újváry László, Duba Gyula, Kiss József)
A Prágai Tavasz és 1968 Európában történelmében inkább a nyugati életstílussal szimpatizált, a tudatos, tervszerű kapcsolatrendszerek kiépítése is ilyen irányú volt, tapasztaltuk ezt mind a társadalompolitikai, mind a művészetek szféráiban, sőt még a szokásrendszerek kialakításában és a technika, majd az iparosodás hatásában is. Szerencsére a magyar kultúra ragaszkodott a maga sajátosságához, még akkor is, ha a nyugati kultúrából is építkezett. így volt ez jó nekünk. DUBA GYULA: - Ami objektíven létezik és nem rajtunk múlik, azzal is együtt kell élni, még ha nem szeretjük is! Legfeljebb változtatni próbálunk rajta. Sok mindent nem szeretünk, ám szükségből - meg vagyunk vele! Ilyen helyzetben talán nem is vigaszra van szükségünk, hanem inkább reális gondolkozásra és tudatos belső erőforrásokra: önismeretre, történelmi érzékre, identitástudatra! S legfőképpen önmagunkhoz való hűségre! Bíznunk kell benne, hogy Európa - globalizálódás és nemzetállami „allűrök” ellenére - jó irányban halad, ennek pozitív vonásait már érezzük. De azt is tudjuk, hogy ez a fokozódó világversenyben létérdeke! S emellett morális és kulturális érdeke is, sőt kötelessége, földrészünk „szabadította” a világra a műszaki civilizációt, a tudomány és humanizmus minden áldását (és átkát), civilizációs értelemben tehát befolyásos jelenléte továbbra is indokolt lenne, akár dominanciája is! Másrészt, mint kisebbség, jótékonyságra, nagylelkű adományokra ne számítsunk, az emberiség a gyengébbekkel szemben, az államok kisebbségeik iránt továbbra sem lesznek indokolatlanul bőkezűek. A pozitív diszkriminációért is küzdeni kell. Az egységes Európa jövője, a jogérzék, igazságosság és méltányosság fejlődése mégis arra utal, hogy - bár magunknak kell ugyan! - megszerezhetjük azokat az értékeket, melyekre szükségünk lenne. Félmilliós nyelvközösségünk a Kárpát-medencei nemzeti jelenlétet is figyelembe véve komoly erő és jövőformáló tényező. Ennek okán nemcsak „megmaradásunk” követelményét kellene elvé és céllá tenni, hanem emellett öntudatos magyar életre is kellene az embereket tanítani! Történelmi és kulturális értékeink tudatosításával, nyelvi sajátosságunk és alkotásbeli eredményeink megfogalmazásával arra nevelni népünket, hogy érdemes magyarnak lenni akkor is, ha ezért külön gondjaink lehetnek és sajátos nehézségekkel kell megbirkóznunk! Az igazságkeresés alapja, ha az ember vállalja önmagát! KISS JÓZSEF: - Sokszor elhangzott, de talán nem elégszer, hogy a globalizációt és a kapitalizmust nem szeretni vagy elvetni kell, hanem a benne rejlő, a társadalmi igények minél messzebbmenő kielégítését elősegítő lehetőségek kihasználására kell törekedni. A globalizációnak már könyvtárnyi elméleti irodalma van. Ezekre a müvekre az egymással sokszor homlokegyenest ellenkező nézetek szinte követhetelen kavalkádja a jellemző. Ugyanakkor hiányoznak a politológiai-szociológiai, sőt újabban az egyre nagyobb teret kapó társadalomlélektani fogódzók. A mindennapok embere a globalizációnak csak a felszínét, az önnön helyzetét közvetlenül érintő hatásokat érzékeli. A globalizációról folyó értelmiségi vitákban elhangzó vélemények pedig sokszor olyan benyomást kelthetnek, mint az a közvélekedés, hogy a futballhoz mindenki ért. Miközben a globalizáció kihatásainak nyomon kísérése és társadalmi
