Irodalmi Szemle, 2008
2008/8 - ANKÉT - A Prágai Tavasz és 1968 Európában (ankét) (a kérdező: Fónod Zoltán, válaszolnak Gál Sándor, Csáky Pál, Újváry László, Duba Gyula, Kiss József)
ANKÉT regényében ugyancsak érzékletesen ábrázolva mutatta be e konzervatív „zárvány” életének egy napját. Az író szelíd iróniával nyújtott képet arról, hogy mennyire járatlanok voltak a szigorú intemátusi szabályok betartására kényszerített diáklányok a szerelmi életben. Nálunk a légyottokat lehetővé tette a látogatási órák liberális szabályozása, ami annak szigorúan megkövetelt betartásával együtt is a nanterrei állapotokkal szemben szinte szabadosságnak számíthatott. De a lényegre térve. Az ottani diákoknak a szexuális szabadság korlátai és az elavult oktatási rendszer elleni lázadását a fogyasztói társadalom hirtelen jött, ellentmondásos kihívásaihoz való alkalmazkodási zavarai idézték elő. Miközben nyugaton tombolt a szexuális forradalom, a francia középosztály sarjai 19. századi állapotok elfogadására kényszerültek. S persze a robbanásban ott voltak a szociális viszonyok pardoxonai is. Merle élethűen közelhozva, hogyan tömek-zúznak a jómódú családból származó fiúk és lányok, egy ilyen mozzanat érzékeltetését is fontosnak tartotta: „Nézte, ahogy a munkások a kátrányt kenik a teraszon. Milyen lehetőségük van ezeknek vagy gyermekeiknek, hogy egyszer irodalmi tanulmányokkal foglakozhassanak. Mégha nem is számítom az anyagi nehézségeket. Semmi, semmi...” A diáklázadások Európán végigsöpörve túllépték magukat e szocá- lis rétegek édekei diktálta, a hatalom számára még elfogadható kereteket. S ennek már meglett a társadalmi kihatása. Igazából ezt nem a franciaországi munkásoknak a béremelés és egyéb szociális vívmányokért tüntető sztrákhulláma idézte elő. Csehszlovákiban a Prágai Tavasz közvetlen indítéka a legfelsőbb pátrvezetésen belüli válság volt, amibe messzemenően belejátszott a cseh és szlovák nemzet közötti egyenlőtlen államjogi viszonynak az Antonín Novotny pártfőtitkár és köztársasági elnök magatartásához kapcsolódó fenntartása. A dubceki vezetés hatalomra jutása után nyújtott hatalmas társadalmi támogatás magával hozta a rendszer demokratizálásának követelése nyomán egyre jobban elmélyülő társadalmi-politikai reformfolyamatot, mely szinte villámgyorsan eljutott a rendszer kereteit feszegető stádiumba. S ekkor a hatalom, mind nyugaton, mind Keleten lépni kényszerült. 1968 nyarán Prágában a nyugatnémet fiatalok képviselői találkoztak a Károly Egyetem radikális hallgatóival, s megállapodtak, hogy platformjuk közös, egalitárius, az állami hatalmat, egyáltalán az egész hatalmi gépezetet lebontó szocialista köztársaságnak a megteremtése, amelyben a polgárok önmaguk veszik kezükbe sorsuk irányítását. S ekkor a hatalom mind Nyugaton, mind Keleten közbeavatkozott. Igaz, nyugaton csak a diákság követeléseivel szemben, Csehszlovákiában viszont tankokkal az egész társadalom ellen. A mai tanulság talán a visszarendeződés eltérő módjában rejlik. Nyugaton az egykori lázadókból önmagukkal s a rendszerrel elégedett polgárok lettek, akiket nemigen érdekel a politikai hovatartozás. Keleten viszont az értelmiség színe-java több mint két évtizedre a társadalom perifériájára szorult. S a rendszerváltás után a politikai helyezkedés vált ismét meghatározóvá. Mert nyugaton a kapitalista társadalom szabályozott keretei között szerzett tőke segíti a politikai pozíciók megszerzését. Nálunk viszont a politikai kötődéstől függ a meggazdagodás. A szabadságvágy nyugaton és keleten más-más indíttatású volt. Csehszlovákiában 1968 januárjában amolyan ,,palotaforradalom ” kezdődött Antonín
