Irodalmi Szemle, 2008
2008/8 - ANKÉT - A Prágai Tavasz és 1968 Európában (ankét) (a kérdező: Fónod Zoltán, válaszolnak Gál Sándor, Csáky Pál, Újváry László, Duba Gyula, Kiss József)
ANKÉT minden korban folyamatos veszedelmet jelentett. És ebben a világi és egyházi diktatúrák az általunk ismert időszeletben - úgy 4-5 ezer évre visszamenőleg - mélységesen egyetértettek, és egyetértenek ma is, minden humanista kinyilatkoztatások ellenére. Lehet, hogy ez az emberiség legnagyobb tragédiája - az egyik oldalon. Másfelől közelítve pedig a legnagyobb sikernek is mondhatnám, hiszen ezen a szerencsétlen bolygón mégis csak az ember lett a legeredményesebb ragadozó. És innentől számítva az ember története és történelme már nem társadalmi, se nem politikai kérdés, hanem genetikai. A kőbalta és például a kalasnyikov között a különbség nem etikai, hanem műszaki. Ebből pedig az következik, hogy nincs semmi lényegi eltérés a párizsi diákcsinnadratta és a hatvannyolcas prágai fellángolás rőzselobogása között. CSÁKY PÁL: - Fontosnak tartom, hogy foglalkozzunk a történelmi időszakok elemzésével, ám a magam részéről nagyon óvatos vagyok az ügyben, sikerül-e minden részletében feltárni az összefüggéseket, illetve a történések mozgatórugóit. 1848 történéseinek komolyabb irodalma van, mégsem állíthatjuk, hogy az akkori európai történések mindegyikére választ tudunk adni. A „szabadságvírus” ugyanis néha minden magyarázat nélkül megjelenik, s befolyásolja az emberek gondolkodását. A huszadik század hatvanas évei a mediális kor kezdeti időszakát jelentik, itt a globális-mediális hatások sokkal erőteljesebben érvényesültek, mint 120 évvel azelőtt. S nemcsak az úgymond szabad világban: még a volt Szovjetunióban is, bár itt értelemszerűen kevésbé erőteljesen. Mindezt tudatosítva 1968 történéseit talán három szinten lenne szükséges elemeznünk: világ, illetve európai szinten, csehszlovákiai szinten, amelyből nem hagyható ki a volt szocialista blokk szempontjainak elemzése sem, illetve szlovákiai magyar szinten. Világszinten - és nyugat-európai szinten - azt kell látnunk, hogy a hidegháború elutasításaként a háború után született generációk tagjai között megjelent egy szubkultúra, amely komoly újdonságokkal jött elő a zenében, az irodalomban, a gondolkodásformákban, s ez valóban megteremtette egy forradalom alapjait. Ne feledjük, hogy Amerika belesodródott a vietnami háborúba, amely tény jelentős lelkiismereti válságot is jelentett főleg a sorköteles fiataloknak, s ez az elutasításhullám hatással volt nemcsak Nyugat-Európára, hanem az egész világra is. Ez a folyamat egészében véve pozitív volt és nagyot lendített a világtörténelmen, ám - és most jön a paradoxon - katasztrófát jelentett volna, ha világszinten győzedelmeskedik. Magyarán: mi lett volna, ha Brezsnyev világgyőzelmet arat? Ma már azt is tudjuk ugyanis, hogy az addigra megerősödött Szovjetunió ezt a folyamatot mesterien kihasználta a demokratikus világ meggyöngítésére. Mára a kutatók feltárták, hogy sok nyugateurópai megmozdulás mögött a KGB állt, s a generális cél egyértelműen az volt, hogy a demokráciák belső egyensúlyát kikezdjék. Persze, mint ahogy nem létezik százszázalékos diktatúra, nem létezhet száz- százalékos konspiráció sem. Ma már azt tudjuk, hogy a hatvanas-hetvenes években számos munkás- és diáklázadás is lezajlott, főleg a volt Szovjetunió ázsiai területein,
