Irodalmi Szemle, 2008
2008/8 - Duray Miklós: Tavasszá lett a telünk, ősszé vált a nyarunk (esszé)
Duray Miklós javítására vonatkozó, első, átfogó elképzelés. Ezt, akkor csak a magyar „nómenklatúra” tudta megfogalmazni. A Prágai Tavasz a magyarok számára valóban tavasszal, márciusban kezdődött. Azzal, hogy napirendre került a cseh-szlovák szövetségi állam kialakítása, valamint megjelentek a magyar kívánságlisták, mert a Csemadokén kívül nyilvánosságot kapott a Szlovák írók Szövetsége magyar szekciójának, többek között a magyar kőszínházra igényt tartó követelése is, valamint megalakítottuk az önálló (de nem független) Magyar Ifjúsági Szervezetet, aminek következtében megkezdődött a vég nélküli szlovák-magyar huzavona az ifjúsági mozgalomban is, érezhetően kezdett ismét szétválni az események sora Csehország és Szlovákia között. Csehországban a demokratizálás és a kommunista párt korábbi vezető szerepének a fokozatos leépítése került előtérbe. Egyre kevesebb szó esett a kommunista pártról, egyre több elmélkedés látott napvilágot a többpártrendszerről, a demokráciáról, a cseh nemzeti hagyományokról, az első Csehszlovák Köztársaságról és megjelentek a nosztalgikus eszmefuttatások arról, hogy miért nem az amerikaiak szabadították fel az egész országot, miért csak Pilsent és környékét, valamint sajtóvita kerekedett arról, hogy Jan Masaryk öngyilkos lett-e vagy a szovjet titkosszolgálat dobta ki őt az ablakon - nyár elejére rendszerváltoztató hangulat kezdett uralkodni. Szlovákiában az „emberarcú szocializmus” lényegét a szlovák nemzeti célok, elsősorban a föderáció, a csehek szószegéseinek felhánytorgatása és az elemi erővel kitörő magyarellenesség jelentette. A szlovák nyelvű sajtó uszított a magyarok ellen, a szlovák neofasiszták magyarellenes meneteléseket rendeztek a magyar falvakon át, a magyarok pedig sok helyen félelmükben deszkákkal szögezték be házaik ablakát és ajtaját. A politikai rendszert érintő kérdések mintha háttérbe szorultak volna. Csehszlovákia államjogi átalakításáról és az ún. nemzetiségi alkotmánytörvényről kezdetben Prágában, majd Pozsonyban és Prágában folytak a viták. Pozsonyban a szlovákok és magyarok közötti küzdelem tétje elsősorban az volt, hogy benne foglaltassék-e a törvényben a nemzetiségi önkormányzásra való jog. Prágában pedig elsősorban a szlovákok és a csehek folytattak jogköri és hatásköri vitákat a föderációról. Ekkor még az eldöntetlen szlovák-magyar vitákban Prágában igyekeztek dönteni, és nemegyszer a magyarok javára billent a mérleg nyelve. Nyáron az a hír járta be az országot, hogy a Szovjetunió elzárja a Csehszlovákiába vezető Barátság Gáz- és Kőolajvezeték csapjait, ezzel kényszerítve ki a pártvezetés visszatérését a kemény vonalhoz - ezt szinte mindenki csak vaklármának tartotta. A lapok arról számoltak be, hogy Dubček a Lévához közeli Szántó strandjára jár fürdeni. A vérre menő viták csendesülni látszottak, a sajtóban a vélemények sokszínűsége jelent meg, állandósulni látszott a szabadság. Úgy tűnt, hogy a testvérpártok pozsonyi találkozója, majd az ágcsemői tárgyalások a csehszlovák és a szovjet pártvezetők között sikeresek voltak. Sokan így értelmezték Brezsnyev
