Irodalmi Szemle, 2008
2008/1 - TÉNYEK ÉS KÉRDŐJELEK - Juhász Dósa János: Juhász János Pókhálóban c. regénye ismét felbukkant a feledés homályából (tanulmány)
Juhász Dósa János alig elmúlt kort), mint tette ezt Jókai, amikor pár éves rálátással megírja a magyar reformkor regényes történetét. Ahogy abban is előfordulnak valós, álnéven szereplő és fiktív figurák, Juhász is így keres magának regényhősöket. Mivel 1925-29 között parlamenti képviselő volt, csak egy kis megfigyelőképesség kellett ahhoz, hogy parlamenti képviselőtársait papírra vesse. Juhász pedig a regény alapján remek megfigyelő. De azt, hogy ki miért került ebbe vagy abba a csoportba, talán csak ő maga tudta volna elárulni. Miért szerepel az államalapító Masaryk és fia, vagy a regény kulcsfigurájának számító Eduard Beneš és Andrej Hlinka a saját nevén, miért talál álnevet Antonín Švehla miniszterelnöknek, akit Bohatý néven szerepeltet, vagy a Beneš jobbkezének számító Františka Zemínová képviselőasszonynak, akinek a beszédes Houbačková nevet adja. De ugyanígy jár el Štefan Onderčo kanonokkal, Hlinka kelet-szlovákiai korifeusával, akiből a regény lapjain Ondrisko lesz, vagy Stodola Kornéllal, a gátlástalan szélhámossal, 40 nagyvállalat tantiém szopó vámpírjával, akiből Chudoba Milán lesz. Valamennyi remekül megírt karikatúra. Ahogy Jókainál, Juhásznál is megjelenik a romantikus, talpig úriember, aki úgy kerül a velejéig rohadt, korrupt parlamenti képviselők és állami tisztségviselők társaságába, mint elefánt a porcelánboltba. O pedig nem más, mint Varga János, a keleti végekről érkező parasztgazda, aki mindenben az ellentéte a már menthetetlennek számító, csak a saját előmenetelével törődő úri brancsnak. Ez a Varga János, akit nevezhetnénk akár Berend Iván kései alteregójának is, de akár Juhász Jánosnak is, csak azért vállalja el a parlamenti képviselői posztot, hogy ezzel is segítse az akkor is messze elmaradott keleti végeket. A kísérlet természetesen megbukik, s Varga bajusz- és fejvesztve menekül Prágából, hogy ismét disznai és lovai között próbáljon feledést találni. Nem tudom megítélni, hogy igaza van-e Örkény Istvánnak, aki szerint kár, hogy a Horthy-rendszerrel szemben jóval demokratikusabb Masaryk- és Beneš-féle Csehszlovák Köztársaságban Juhász nem talált erényeket, sőt szinte minden szereplője szörnyszülött. Izgalmas játék lesz összehasonlítani (persze, ha lesznek) a most megjelenő kritikákat a korabeli recenziókkal, hiszen lehet, hogy az akkori kritikák tárgya erény lesz, s az akkor megdicsértek ma komoly támadásoknak lesznek kitéve. Gondolok itt főleg egyes, ma sztárként és jobbára törvénnyel tisztelt (Masaryk, Beneš, Hlinka) politikusok megítélésére. De ha már a neveknél tartunk, a regény több figurájának már a neve is komolyjelentéstartalommal bír. Nem véletlenül nevezi Bohatýnak (gazdag) Švehla miniszterelnököt, a prágai parlament talán egyetlen, általa szeretetre méltónak ítélt figuráját, s a vele szemben álló, alig kétéves tanulmányai után a csúcsra járatott, üres- fejü ficsúrt Chudýnak (szegény). Ezt a játékot játssza el a pöstyéni fürdő tulajdonosával is, aki a regényben a Sommer (nyár) nevet kapja, míg a valóságban a pöstyéni fürdő alapítója és világhírnevének megalapozója Winter (tél) Lajos volt. Nem sok jó szót veszteget a prágai parlamentben működő magyar politikusokra sem, idézzünk fel csak egy jellemző részletet: („- Fiacskáim! Szeressétek egymást! - süvített a jó hangulatba Szüllő Géza éles, magas tenorja, hogy valamit megint tegyen a ma
