Irodalmi Szemle, 2008
2008/7 - Czapáry Veronika versei (Képtár, Mondjad eljössz-e velem vizes partokra?)
Németh Zoltán fellépő irodalomtörténet helye vált volna kétségessé az új magyar irodalomtörténet körüli vitákban. Mert tény, hogy a többféle szempont, több értelmezői nyelv keverésével, egyfajta korlátozott hibriditás fenntartásával A magyar irodalom történetei le akart mondani erről a lehetőségről, a részlegesség tapasztalatának nem következetes képviselete nyomán azonban8 mind az univerzális, mind a fragmentált irodalomtörténet híveinek céltáblájává válhatott. A „kint is, bent is” játék a jelen esendő irodalomtörténet-mátrixaira is utalhat. Pedig az „esetlegesség” és a „hiány” konstrukcióiban az olvasó és az olvasás mindenkori esetlegességeire és hiányaira figyelhetnénk fel, utat mutatva másfajta hiányok és esetlegességek lehetőségei felé. JEGYZETEK 1 A szöveg teljes terjedelmében a Hitel című irodalmi folyóiratban olvasható: Papp Endre: „Rút sybarita váz”. Hitel 2008/2. 97-118. http://www.hitelfolyoirat.hu/dl/pdf/20080227-90414.pdf 2 „Ennek a munkának az elindításához egy először 1989-ben angolul, majd franciául is megjelent könyv (Hollier 1994) adta a kezdeti ösztönzést” - írja. Szegedy-Maszák Mihály: Előszó, In uő (szerk.): A magyar irodalom történetei I. Gondolat Kiadó, Budapest, 2007. 12. 3 Mit tud másként? Kerekasztal-beszélgetés A magyar irodalom történetei című munkáról. Korunk 2008/5. 20. 4 A számonkérés retorikája ebben az esetben gyakran önmagát árulta el, jelesül azt, hogy a kritikus hang birtokosa számára sem az intézményi, sem a szellemi potenciál nem adott egy verseny- képes másik irodalomtörténethez. 5 „Ez a munka egészen más céllal jött létre, mint A magyar irodalom története című, eredetileg hatkötetes, mintegy négy évtizeddel ezelőtt befejezett áttekintés, mely a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetében Sőtér István főszerkesztésével készült.” In: Szegedy-Maszák, i. m. II. 6 Itt említhető például Balázs Imre József megjegyzése a Korunk kerekasztal-beszélgetésé- ben, miszerint „1985 és 1991 között nincsen semmi” A magyar irodalom történeteiben, miközben egy „belső logika szerint, az értelmezői közösség logikája szerint (...) benne kellene hogy legyen” 1986 mint a posztmodem fordulat éve. In: Mit tud másként?, i. m. 23. 7 Ezek a hiánykonstrukciók szinte mindig a kritizáló vágykonstrukciójaként lépnek működésbe. Nyilván érdekes lehetne utánanézni, hogy a szlovákiai magyar irodalom és főként ennek az irodalomnak az irodalomkritikái és -történetei kilencvenéves fennállásuk alatt hány szerzőt és szöveget voltak képesek kitermelni, amelyek kikényszerítették volna helyüket a 2008-as új irodalomtörténetben. Sem Fábry Zoltán, Forbáth Imre vagy Mécs László, sem Grendel Lajos, Tőzsér Árpád, Talamon Alfonz vagy Hizsnyai Zoltán nem szerepel a kötetben. (Természetesen nem arra gondolok, hogy Csehy Zoltán tanulmányszerzőként van jelen az 1. kötetben, hanem a 20. századi irodalomtörténésekre: a 3. kötetben például a Magyar Műhely kapcsán Juhász R. József neve többször is említődik.) Kérdés, hogy van-e értelme az ilyen programok végigfuttatásának az új irodalomtörténeten. 8 Jellemző, hogy a kötet címéből hiányzik az „új” jelző - míg az amerikai kiadvány címében is elgondolja önmaga újszerűségét.
