Irodalmi Szemle, 2008
2008/7 - Németh Zoltán: Az irodalomtörténet-írás mátrixai (tanulmány)
Németh Zoltán amely nem pillanatnyi, évszámokhoz kötött izolált tanulmányokhoz vezetne (Gintli is tanulmánykötetnek tartja az elemzett könyvet), hanem folyamatok sokhangú elbeszéléséből állna. Bárdos László előadásában a Denis Hollier szerkesztésében megjelent A New History of French Literature (1989) című kiadvánnyal foglalkozott. Témájának aktualitását az adta, hogy A magyar irodalom történetei előszavában Szegedy-Maszák Mihály viszonyítási pontként jelöli ki a könyvet a magyar kötet számára.2 Bárdos arra a tényre hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy a dátumszerű beosztást mindkét kötetben tudatosan annak megakadályozására használják, hogy teljes pályaképek szülessenek. Ez a korszakolást is kiküszöböli: a tárgymutató segítségével tájékozódhatunk az egyes korszakok irányában. Az amerikai irodalomtörténetben nem a legjellemzőbbnek és legfontosabbnak tartott müvekkel foglalkoznak a szerzők (ha mégis, akkor valami rendkívülien újat mondanak az adott témában), és az irodalom a hagyományosan irodalmon kívüli területekkel találkozik a kötetben - többek között társadalom-, technika- és szokástörténettel is szembesülhet az olvasó. Például a Roland-ének kapcsán az incesztus mint alapítómítosz jelenik meg, Lamartine A tó című verse a nő megölésének motívumait fejti fel, Zola Annájának kapcsán pedig a prostitúció társadalmi-pszichológiai alapját is vizsgálja a szerző. Görömbei András alapvető értékproblémákra hívta fel a figyelmet a vizsgált irodalomtörténet kapcsán. Vajon mit ér a Babits-kép a Jónás könyve vagy Móricz az Erdély-trilógia nélkül? - tette fel a kérdést. Görömbei kifogásolta, hogy Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verse, amelyet Kulcsár Szabó Ernő a 20. századi magyar líra egyik kiemelkedő alkotásának tartott, alig pár soros elemzést kapott, s Tamási Áron, Kányádi Sándor, Szilágyi István hiányára hívta fel a figyelmet (miközben Domonkos István, Bodor Ádám vagy Kertész Imre külön fejezetet kapott). Szerinte az avantgárd és a neoavantgárd irodalom aránytalanul sok helyet foglal el a kötetben - még Nagy Gáspár neve is csak ennek az irányzatnak a kapcsán említődik. Görömbei szerint elfogadhatatlan aránytalanságok és hiányok jellemzőek a határon túli irodalom vonatkozásában is. Szörényi László előadásában arra a készülő másik irodalomtörténetre hívta fel a figyelmet, amely a „saláta” humoros munkacím alatt (ez utalás a „spenót”-ra, valamint folytatására, a ,,sóská”-ra) az Irodalomtudományi Intézetben készül. A Szegedy-Maszák-féle kötet kapcsán megjegyezte, hogy annak néhány szerzője aránytalanul sokat foglalkozott lényegtelen kérdésekkel, amelyeknek nem biztos, hogy irodalomtörténetben lenne a helyük. A szekció végén a szerkesztők válaszoltak a felmerült kérdésekre. Szegedy- Maszák Mihály megemlítette, hogy sok olyan tanulmány szerepel a három kötetben, amelyekkel személy szerint nem ért egyet, de a pluralizmus szellemében mégis beválogatta. Más tanulmányok viszont kimaradtak a kötetből, mert vállalhatatlanok- nak tartotta azokat. Megjegyezte, hogy elfogultságok nélküli irodalomtörténetet nem lehet írni. A hiányok kapcsán megjegyezte, hogy mind a népi írókról, mind
