Irodalmi Szemle, 2008
2008/7 - Öllős Edit versei (Karaván, Lehet, Lelet)
Öllős Edit versei Karaván- nem az ismeretlent kárhozom én ahol verejtéktől foszladozva aknák fogantak meg és vége lett egyszeriben mindennek a függönyök suhognak kitartóan egymás hátán-hegyén bármi bármikor elsülhet bármerre ilyenkor csak kapaszkodni lehet gyámoltalanul lihegve a falak penészesek maradnak ha vijjogva mást is épít a tudat de a kapunyitás meg a kapuzárás közötti időből én most sem vonok köbgyököt ha gyakran vegetálok is hócipőstül gombolyagba is tekerem létek elméleteit érzékek érzések értékek semleges ízű vegyületeit a múltat raktárba zárni képtelen vagyok a selyempapírba csomagolt kegyelmekre annyira ragályosan ritkán gondolok de azt hiszem néha legjobb lesz ha mielőbb megvakulok és már semmit nem forralhatok semmiben nem sántikálhatok végre észlelhetem néhány eltervezetlen lélegzetvételem de addig csak a haldoklónak tűnő gyermekkorban kicsírázott fenntartásaimat kutathatom hogy elhihessem ma már csakis súlytalanítva rímeltethetek vagy súlyosbítva rímteleníthetek az iszapok hálóiba bele is gabalyodhatok az sem lesz baj ha a tarkabarka gondolatok birodalma osztódással szaporodik akkor is tuti hogy annyira soha túl nem népesedik hogy belőle több tucat rózsacsokor is kitelik de a legcsontrepesztőbb meglepetések mindig elfelejtődnek arra csakis kárörvendve lehet gondolni hogy néha jóleshet a legvirgoncabb bűnünkhöz is hütlenkedni mert amíg csak pár tengely fordul körbe a körben egyetlen fátyol sem lcbben de presztízskérdések jogai mellett felnőttes csakazértsemek
