Irodalmi Szemle, 2008
2008/6 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Aich Péter: Perben a civilizációval (Csóka Ferenc: Tíz golyó Isten szívébe c. kötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE szakmentes jelleme egyszerűen nem ad fogódzót, alkalmat az erőszakra, az csakis a „demokratákból” fakad: a belekódolt erőszak a civilizáció átka. Bizonyos értelemben tehát ellenmondásos ez az egész, ugyanakkor fölöttébb reális, mert hiszen ilyen az ember: tele van ellentétekkel. A hajótöröttek pálfordulását a szerző kellő mértékben ugyan nem indokolja és nem motiválja, ugyanakkor pontosan azt teszik a főszereplők, amit a hatalomtól megmámorosodott ember tesz: előbb még a demokráciáról szónokolnak (sőt, még az önkényeskedésük idején is!), aztán „aggályos” meggondolások miatt „pedagógiai” szempontok által vezérelve már egészen másról. Immár felsőbbrendü lénynek tartják magukat, úgy gondolják, céljuk érdekében a legjobb, ha istenként lépnek föl, de végül csak ők hiszik ezt el, és nem a szigetlakok. Szerintük az egyetlen járható út a minden megalkuvást mellőző kemény magatartás, magyarán: az erőszak. Mindent, persze másképp is láthatunk. A bennszülöttek nem esznek, ők „tölte- keznek”, számukra „a Nap és a mindent átjáró életerő a legtisztább erőforrás, melyet a hit alakít izommá, mozdulattá, gondolattá Ez a civilizátorok - és az olvasó számára is - annyira abszurd, s annyira következetlen, hogy nehezen követhető. Egy sci-fíben bármi elképzelhető, ha megfelelően indokolt környezetbe van ágyazva. Itt viszont nem erről van szó, mivel egy sci-fi helyzet egy reálissal keveredik. A szellemi színvonalat ugyanis anyagi jellegű tünet jelképezi. Ám éppen ez a reális rész a legérdekesebb, mivel egyúttal ez a „megváltó” elmélet kigúnyolása is. Mert valójában ilyen az ember: a kigúnyolásra fölöttébb méltó. A szigetlakok kivételes helyzetbe kerülnek ugyan, képesek a Nap éltető erejéből megélni, viszont nem ez a kevésbé indokolt részlet a könyv lényege, hanem az a kérdés, meddig képesek ezek a primitív, bár a szerző szája íze szerint magasabb szinten álló emberek ellenállni a civilizáció (újbóli) térhódításának. Hiába vagyunk perben a civilizációval, a civilizáció visszaüt. Mert minden ciklikus, minden visszatér, némileg más formában, de visszatér. Úgy alakul ugyanis az egész, hogy végül a bennszülöttek főnökében is felébrednek a diktatórikus hajlamok, s az utolsó tölténnyel a trónkövetelőt gyilkolja meg - és innentől kezdődhet minden elölről. (Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2007) Aich Péter
