Irodalmi Szemle, 2008
2008/6 - TANULMÁNY - László Erika: Kosztolányi Dezső Rilke-fordításai (tanulmány)
László Erika tásainak áttanulmányozása alapján megállapítható, hogy elemzett fordításait az 1921-es kötetben az eredetihez való közeledés jellemzi. A Das Buch dér Büder darabjainak összevetésekor nem vonható le érdemleges következtetés, ugyanis A szomszéd (Dér Nachbar) című vers esetében egyetlen különbség van: Mindhárom (eredeti, 1914-es, 1921-es) versnek más a tagolása. A Végzetes órán (Ernste Stundé), az Őszi nap (Herbsttag) és A fiú (Dér Knabe) című versek mindkét kötetben megegyeznek egymással. A. Neue Gedichte Önarckép 1906-ból című versében egyetlen változtatást találtam, mégpedig a harmadik sorban a „szemben” helyett „szembe” szerepel. Az eredetiben „lm Blicke” olvasható, aminek az első megoldás felel meg. De nem zárható ki az sem, hogy csak elírásról, nyomdahibáról van szó. A nő, aki megvakul (Die Erblindendé), valamint .4 lábbadozó29 nő (az 1921-es címe: A lábadozó nő, Die Genesende) esetén a helyesírási változtatást leszámítva teljes megfelelés van a korábbi és a régebbi verzió között. A Hölgy a tükör előtt (Dame vor dem Spiegel) több eltérést is tartogat az elemző számára. Mint a fűszert az álomitalban feloldja a tükre mélyiben gesztusát fáradtan-szeliden, majd mosolyát is bedobja halkan. Mint a fűszert az álomitalban feloldja a tükre mélyiben lankatag mozgását szelíden majd mosolyát is bedobja halkan. S vár, amíg folyékony tükre pezsdül, gyöngyöket hány és feloldja itt a haját és pompás vállait kiemelve az esti kőpenybül30 És vár, míg folyékony tükre pezsdül gyöngyöt hányva; aztán a haját a tükörbe önti és agát- fényes vállait emelve restül, és iszik a képből. Csendesen issza, mint mámorral inna egy szerelmes, kémlelődve issza, csöndesen les inni kezd a képből. Félve issza, mit mámorral inna egy szerelmes, kémlelő gyanúval, téveteg les, s a komomát akkor hívja vissza, hogy szekrények árnya reng a tükrén s hallgatag hamvadt el a letűnt fény. (1914) s a komomát akkor hívja vissza, hogy tükrébe már egy láng, egy bútor árnya ing, az alkonyi borútól.31 (1921) Az 1921-es változat egy árnyalattal hűbbnek tekinthető, mint a korábbi fordítás. Ez az utolsó két versszak megoldásaiból derül ki. Az 1921-es versben az „issza” ige az eredetihez hasonlóan mindössze kétszer fordul elő az eredetinek többé-kevésbé megfelelő funkcióban, míg az 1914-esben háromszor. Bár a későbbi változatban Kosztolányi az „inni kezd” alakkal a cselekvés kezdetét érzékelteti, eltérően az eredetitől, ami, akárcsak az 1914-es verzió, a cselekvés folyamatára utal. Az utolsó versszakban az eredeti szerint a hölgy tükre lapján fényt lel, szekrényeket és egy késő óra homályát. Szó sem esik hallgatagon elhanvadó letűnt fényről, amivel Kosztolányi fordítását lezárja. Annál
