Irodalmi Szemle, 2008
2008/6 - Duba Gyula: Gály Iván 80. születésnapjára
Duba Gyula igényelt. Különösen a kezdeti időkben, az ötvenes-hatvanas években. Amikor a tudatlanság, az elvakult szenvedély és az ügyes formalizmus bő teret nyerhetett a közéletben. A kulturális tájékozottság és a józan ész számos helyen és esetben jótékony erő és gyógyírként ható magatartás lehetett. Az ilyen gondolkodásnak és képviselőjének bizonyos „ethosza” volt, mintegy a hitelesség stigmáját viselte. Gály Iván megfelelt ilyen feltételeknek. Tisztázatlan értelmű, kaotikusán vajúdó korban, jó szándék és önkény párosulásának konfliktusai idején a kiegyensúlyozottság és műveltség, a humánus igazságérzet egyéni biztosítékot jelentett. Gály Iván az irodalomban ötvenhat után szólt. Lexikonunk tanúsága szerint az Új Szó 1957. május 30-i számában Hazai magyar költészetünk néhány problémáról értekezett. Az év szeptemberében Németh László Galileijének a Hviezdoslav Színház-beli bemutatójáról közöl bírálatot, az Irodalmi Szelme 1. számában (1958. szeptember) pedig A XX. század művészete címen az európai filmgyártásról jelentet meg átfogó esszét. Az irodalom és a színház valamiféle alkotói-művészi komplexummá válik számára, kérdései folyamatosan és szenvedélyesen érdeklik. Azt a kulturális helyteremtést és értékápolást, melyről írásom elején szóltam, különféle bizottságokban, szakmai megbeszéléseken, rovatvezetői minőségben s nem utolsósorban, egy időben az Újságírószövetség alelnökeként, majd Magyar Tagozatának elnökeként képviselte. Az 1968-69-es években írt cikkei és állásfoglalása miatt később leváltották, s azután az Új Szónál riporteri megbízatással dolgozott. Korunk felgyorsult idejével, mely ma már közhely, mintha intenzívebb felejtés járna. A fiatalabb nemzedékek könnyebben felejthetnek, hiszen a múlt feladásának tétjét talán még nem ismerhetik. Gyakran fog el olyan érzés, mintha hazai magyar történelmünket, mi nyolcvan körüljárok, egészében magukban hordoznánk! A születésünk előtti évtizedet közvetlenül apáinktól örököltük, az azután következő évtizedeket megtapasztaltuk. Ma már talán az értelmét és a tanulságát is értjük. S azt is, hogyan lehetett teremtő módon dolgozni és élni! Születésnapodra erőt, egészséget, Iván! Duba Gyula Elememlék 1., Rajz, 2002
