Irodalmi Szemle, 2008
2008/6 - Gál Sándor: Az Egy és az Egész (2) Égi harmat (elbeszélés)
Gál Sándor ba szedett árpa szétszóródott, összekeveredett a fölrepedt és szétterült fekete földdel. Egy ideig nézték a fekete, füstölgő földtölcséreket s az elsodort árpamarkokat, amelyeket immár kévébe kötni nem lehet. Kiss úr agyoncsapta az anyját. A hír futótűzként lobbant végig a falun. Tódult a nép a Kis utcára, hogy lássák az anyagyilkost, amikor a kakastollasok elvezetik. Sokan álltak a kocsma előtti zajongó tömegben, szemben a beton kerítéssel körülkerített Kiss portán, s lesték a csendőröket. Jól beláthattak az udvarba, mert a betonkerítésnek csak az alsó része készült el és az oszlopok, de az oszlopok köze még nem volt bedeszkázva. A tömeg zajgott, mindenki hallani-tudni szeretett volna mindent.- Nézzétek, nézzétek! Ott vezetik - mondta valaki hangosan.-Hol?- Most jönnek ki a házból. S valóban: két csendőr között megjelent Kiss úr. Hátrafelé mentek, kerestek valamit. De mit? Az emberek találgatták a lehetőségeket. És egyszerre csak, isten tudja honnét, elterjedt a hír, hogy azt a husángot keresik, amellyel Kiss úr az anyját megölte. A fiú nem látott semmit, a felnőttek mindent eltakartak előle. De nem is érdekelte valami nagyon az, ami a többieket oly nagy izgalomban tartotta. A halál fogalmát még nem értette, így a gyilkolásét sem. Legszívesebben eliszkolt volna ebből a csődületből Jacsóhoz, megnézni a kis- galambokat, vagy le a Fődásásba, szerezni néhány ólomgolyót. Közben a csendőrök az ölfa között megtalálták a gyilkolásra használt husángot.- Rettenetes - zúgott-morajlott a tömeg rettenetes...- De hát miért tette?- Miért, miért? Pénz kellett volna a fiatalúrnak...- Pénz?- Az hát! De az anyja nem adott.- Urat nevelt...- Akasztófavirágot! Kiss urat a két csendőr közrefogta és beterelte a házba. A tömeg lassan oszladozni kezdett, senkinek sem volt fölös ideje a bámészkodásra. A munkabíró férfiak a háborúban voltak, az asszonyoknak kellett helyettük elvégezni a munka nehezét is. Volt ahol most csépelték a gabonát. Összetorlódott a tennivaló. Még szerencse, hogy kedvezett az időjárás, nem esett az eső, nem akadályozta a munkát.- Pedig az apja, szegény, rendes ember volt - mondta az egyik asszony. — Tisztességes, jó gazdaember.- Ha élne, kitekerné a fiatalúr nyakát.- Ha élne... De nem él.- Ő akart urat nevelni a fiából.- Én azt hallottam, az anyja akarta... Hogy ő vitte az iskolába...
