Irodalmi Szemle, 2008

2008/1 - TÉNYEK ÉS KÉRDŐJELEK - Ardamica Zorán: Irodalomtanítás a harmadik évezredben (tanulmány)

Ardamica Zorán gyasztóként viselkedik, s bár ez nem feltétlenül jó, nevetséges lenne nem tudomá­sul venni például az irodalom és az irodalomtudomány társadalmi befolyása (és an­nak folyamatos csökkenése) szempontjából. Az irodalom, az irodalomtudomány a társadalmi átrendeződések okán maga is folyamatosan alakul. Most talán egy aktí­vabb átalakulási / átértékelődési szakasz következik. Kell következnie... A szöveg nyitottságának elve is megérdemel néhány megjegyzést. Ha ugyan­is következetesek vagyunk a nyitottság kérdéseit illetően, akkor az értelmezési stra­tégiáknak is nyitottaknak kell lenniük. Az elv a tárgyalt kötetben (meglátásom sze­rint!) az irodalomtudományban érvényesül is, meg nem is. Érvényesül, mert magá­ban a kötetben — és az irodalomtudományban — különböző szemléletmódok, „iskolák”, diszciplínák stb. egészítik ki egymást. Vagy éppen nem, mert néhány esetben elég erőteljes a „kánon felől” történő olvasás, értelmezés. (Természetesen figyelembe kell venni, hogy az ilyen tanulmánykötetek összeállításánál számos szempontnak kell érvényesülnie, ezért törvényszerűen sosem felelhet meg minden olvasói elvárásnak.) Terjedelme ellenére ez a kötet sem az irodalomtudomány, sem pedig konk­rétan az irodalompedagógia vonatkozásában nem adott még választ — a kötetnek ez nem is lehet a célja — számos felvetődő kérdésre. Ilyenek például a következők: El­fogadja-e, s ha igen, hogyan, a nézeteiben és kulturális, társadalmi helyzeteiben nagy mértékben tagolt tanári, szülői és tanulói „közeg” a változtatás tényét? Elfo- gadje-e a változtatások szellemét, hiszen jó része meglehetősen - és ezt nem nega­tívumként értem — konzervatív? Elfogadja-e feltétel nélkül például azt az alapvető­ként és meghatározóként adódó tételt, hogy társadalmunk jelenleg a posztindusztri- alista-posztmodem korszakát éli? (Lásd pl. a vidék és a nagyváros közötti különb­ségeket... Hogyan értelmezné pl. a posztindusztrializmus korszakát teszem azt Ipolygalsa földművese? Vagy annak iskolás gyermeke? Hiszen ma még a késő- modemitás beszédmódja sem alapvető a tanítási rendszerben... nemhogy a poszt­modem...) Ha nem, milyen hatással lesz (valamelyik*) Nemzeti alaptantervre? Mi­lyen szempontú kritika éri majd? Milyen konfliktusok gerjednek előreláthatóan a magyar irodalom (és nyelv tanításának) hagyományai és aktuális elméleti, módszer­tani helyzete között, s milyen platformon szüntethetők meg, illetve enyhíthetők? Milyen hatással lesz a „reform” a pedagógiai és kiszolgáló intézményrendszerre? Annak ellenére, hogy Magyarországon a tankönyvek jelentős része az utóbbi évti­zedben már újraíródott s részint előre is vetítette az Irodalomtanítás a harmadik év­ezredben című kötetben foglaltakat (a szerzők egy része azonos), vajon a korábban más típusú képzésben részesült (főként idősebb) pedagógusok mennyire tudják és / vagy akarják majd elfogadni, mindennapi munkájukban implementálni az e kötet­ben is összegződő eredményeket? Mennyire - lesz — biztosított az átjárhatóság a fel­menő rendszerben bevezetett tantervben a különböző iskolatípusok és fokok kö­zött? Több szempontból speciális kérdéskörként értélmezhetjük majd a határon tú­li (magyar és nem magyar) irodalomtanítás pozícióját. Főként, ha az integráció as­

Next

/
Oldalképek
Tartalom