Irodalmi Szemle, 2008
2008/5 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Pomogáts Béla: Otthon a hazában (Jegyzetek Skultéty Csaba Vasfüggönyökön át című könyvéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Hasonló, igen érdekes adalékok még bőven felidézhetők volnának Skultéty Csaba könyvéből. így például igen érdekes és úgyszintén forrásértékű mindaz, amit Márai Sándorról ír (akinek édesapja: Grosschmidt Géza, a csehszlovákiai magyar politikai élet egyik vezető egyénisége, a prágai parlament magyarpárti szenátora az ő édesapjának iskolatársa és jó barátja volt), vagy azok az adatok, amelyeket a kárpátaljai magyarbarát ruszin politikai vezetőről, a később egy szovjet koncepciós per áldozatává vált Bródy Andrásról közread, avagy az a kép, amelyet keresztapjáról, szülővárosának, Nagykaposnak nevezetes plébánosáról: Mécs Lászlóról rajzol. Mindez nemcsak eredeti adatokban gazdag, hanem a felidézett emberi alakok írói megelevenítésében is kitűnő visszaemlékezéseket kínál az olvasónak. Skultéty Csaba kötete többnyire a múltról ad képet, egy mozgalmas élet eseményeit, tapasztalatait, találkozásait idézi fel, ám arról is értesülhet az olvasó, hogy miként alakult a szerző élete a hazatelepedés után. Skultéty Csaba jelenlegi tevékenységének, mondhatni, három karakteres színtere van: a budai lakás a Vár közelében, ahol többnyire írásaival foglalkozik, a Balatonfelvidék, ahol ugyancsak otthonra talált, és a szüntelen útonlevés a felvidéki, a kárpátaljai, az erdélyi magyarok között. Ennek a három „otthonnak” és „műhelynek” (mert az útonlevés is az otthonosság és az eredményes munka érzését táplálja) a természetével és az ott végzett szorgos munkával ismerteti meg új könyvének olvasóját a szerző. Olyan munkával, amelynek különben határozott lelki és erkölcsi karaktere van, mégpedig abban, h- ogy Skultéty Csaba a szélesebb körű közvéleményt és mindenekelőtt a fiatalabb nemzedékeket kívánja megismertetni saját tapasztalataival és felismeréseivel. Havasi Péternek, a Kassai Figyelő szerkesztőjének 2004-ben adott Tudatosan érezzük magunkat otthon című interjújában olvasom a következőket: „a mai fiatalságnak éppen történelmi ismeretei és történelemtudata tekintetében vannak egyenesen lehangoló hiányosságai, és nemcsak a Magyarországgal szomszédos államokban élő magyar fiataloknak, hanem a magyarországiaknak is. Ezért szeretném egy kicsit felidézni azokat az értékeket, amelyek az említettek szellemében jelentenek nekünk értéket. Amelyek segítenek abban, hogy ne csak felszínesen, hanem tudatosan érezzük magunkat otthon ott, ahol élünk, a mozaikmagyarságon belül, és aki ebből megérez valamit, az úgy hiszem, túl azon, hogy magyarabb, lelkében emberibb is lesz.” Ez a néhány mondat a szép könyv „nemzetpedagógiai” stratégiáját világítja meg: azt a mélyről fakadó kívánságot, egyszersmind írói konfessziót, miszerint a jövendő nemzedékeknek is a tágasabb hazában kell keresniök és megtalálniok otthonukat. (Madách-Posonium, Pozsony, 2006) Pomogáts Béla
