Irodalmi Szemle, 2008
2008/5 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Pomogáts Béla: Otthon a hazában (Jegyzetek Skultéty Csaba Vasfüggönyökön át című könyvéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE könyvét, érzékelem teljesebben és mélyebben annak az áldozatos munkának az értékeit, amelyet Skultéty Csaba végzett a mögöttünk lévő évtizedekben (először a müncheni rádió vezető munkatársaként, majd hazatelepedve a kisebbségi magyarság ügyeinek áldozatos szakértőjeként) mindenekelőtt a felvidéki és a kárpátaljai magyarság közösségeinek, kultúrájának, érdekeinek szolgálatában. Ez a szolgálat önkéntes volt, nem hivatalos: a megbízatást az értelmiségi lelkiismeret adta, az a meggyőződés, miszerint a magyarországi (és ezen belül természetesen a nyugati emigrációból hazatért) értelmiségnek nemcsak ismernie kell a határon túl élő magyarok életét, hanem közre is kell működnie abban, hogy ezeknek a közösségeknek az élete, a tapasztalata, a gondjai, a sérelmei ismertekké váljanak a szélesebb körű magyarországi közvélemény köreiben. A jelen kötet írásait következésképp mindvégig a szolgálat szándéka és erkölcse hatja át, és külön értéke az itt felsorakoztatott írásoknak, hogy ez a szolgálat mindenkor alapos ismeretekkel, gondos felkészültséggel és módszeres tapasztalat- szerzéssel párosul. Ez az ismeretanyag (és természetesen az odaadó figyelem) mutatkozik meg a kötet első: Az Ung partjától a Szabad Európa Rádióig című terjedelmesebb írásában, abban a (fiatalon meghalt) kitűnő, kárpátaljai származású irodalomtörténész: Balla Gyula által felvett terjedelmes életút-interjúban, amely eredetileg az Országos Széchényi Könyvtár Történelmi Interjúk Tára számára készült, és önálló kiadványként az ungvári Intermix kiadónál jelent meg 1992-ben. Ebben az interjúban Skultéty Csaba részletes képet ad arról a mozgalmas életútról, amelyet mint felvidéki (késmárki) diák, illetve budapesti egyetemi hallgató, majd szovjet polgári „hadifogoly”, budapesti külügyminisztériumi tisztviselő, párizsi magyar emigráns, nyugati egyetemek hallgatója, végül a Szabad Európa Rádió müncheni szerkesztőségének munkatársa bejárt. Az életút természetesen nem nélkülözi a „kalandos” mozzanatokat, így a Focsani-ban berendezkedett szovjet „hadifogolytáborból” történt szökés históriáját (azért teszem idézőjelbe a „hadifogolytábort, mert Skultétyt nem katonaként, hanem civilként hurcolta el a szovjet hadsereg egyik egysége, miként hozzá hasonlóan sok tízezer magyart), ugyancsak izgalmas és sok tekintetben történelmi forrásként használható az a beszámoló, amely az úgynevezett, 1946-os csehszlovák-magyar „lakosságcsere” magyar bizottságának tevékenységéről és a szerző akkori felvidéki tapasztalatairól ad képet. Ennek során a Felvidéken tapasztalt hatósági erőszakot is, amely az őshonos magyarság elhurcolásával és kényszeráttelepítésével járt, meg kellett ismernie. Ma már, mindenekelőtt Janics Kálmán korábbi, de csak a rendszerváltozás után közismertté vált könyve és Vadkerty Katalin történeti kutatásai nyomán meglehetősen jól ismertek az akkori idők szörnyűségei, a kilencvenes évek elején mindazonáltal Skultéty Csaba önéletrajzi interjúja volt az a közkeletű forrás, amelyből hiteles ismereteket lehetett meríteni. Az önéletrajzi interjú leginkább terjedelmes és forrásértékű része kétségtelenül az, amely a Szabad Európa Rádió tevékenységéről ad közre ismereteket. Skulté-
