Irodalmi Szemle, 2008
2008/5 - OZSVALD ÁRPÁD EMLÉKÉRE - Fónod Zoltán: Szülőfaluja őrzi Ozsvald Árpád emlékét - Duba Gyula: Ozsvald Árpád hazatér (ünnepi beszéd)
Duba Gyula készülő verse sorait, még címe sem volt. Másnap ismét két sort, majd újra kettőt- hármat, így növekedett a vers, mintha ö maga is benne élne. Lélekben állandóan szépségeket kereső és kifejező világban élt, csendes lírai valóságban, amely az egykori nemesoroszi időkig nyúlt vissza, maga alkotta esztétikai minőségben. Megélte költészetét, mely közben filozófiai magasságokat érintett. Ozsvald Árpád egy emberöltőn át a Hét szerkesztője, majd főszerkesztő-he- lyettese volt. Részt vett országos dolgokban, a kisebbségi sorskérdések elől sem tért ki, sem a magyar gondok elől. Egyik nagy versében írja: „Amikor a hettiták elfelejtették atyáik nyelvét,/ a szárnyas bikatestü, szakállas bölcsek / derűs arcukat elrejtették a homokdombok hűvösébe - kinek lenne kedve / mosolyogni fiák és asszonyok hűtlenségén?” Tűzőrző című versét pedig így fejezi be: „A hamvadó tűz parazsát itt hagyom,/ keljetek, hétalvók, szítsátok tovább!” Még életében megjelenő, utolsó könyvének a címe: Emlékek útján. Méltán, ő volt köztünk a hűséges múltőrző és nagy emlékező. Szellemisége, tárgyi valósága most hazaérkezett! Hogy másokat emlékeztessen, számon tartsa és megőrizze őt faluja s a táj, melyből költészete ered. Nemesoroszi önkormányzatát tisztelet és köszönet illeti, hogy hazahozta őt. Szobája és emléktáblája megőrzi emlékét, jelen lesz szülőföldjén mindaddig, amíg a magyar írásbeliség megél az Alsó-Garam mentén! Duba Gyula
