Irodalmi Szemle, 2008
2008/5 - Gál Sándor versei (szárnyakat gondoltam karjaid helyére, fázik az öregember)
Gál Sándor versei a legfőbb bizonyosság eligazító jel és elcsitulnak a fájdalmak is bizonnyal hiszen ilyen távolságból már csak a fények érnek utol hozván a végtelen üzenetét tudom már mindenről lekéstem hiába a szándék a szó eltűnsz előlem s két mozdulat között megszűnik az idő s mégis vér vagyok és test véred és tested a teremtés bennem folytatódik a mindenség évgyűrűi egymást ölelik bordáim alatt szárnyakat gondoltam karjaid helyére hogy repülj mert nem számít már semmi távolság vigyázom az öröklét csendjét ölelem pillekönnyü árnyadat az egyetlen igaz otthont segíts megmaradni magadban segíts megszületni újra legyek néked ismét szenvedés és öröm hogy küszöbödről visszarettenjen a halál
/
