Irodalmi Szemle, 2008

2008/4 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Vígh Károly: T. G. Masaryk és a magyarok

Masarykot és történelmi hazugságnak a masaryki humanizmust. Egyes szerzők Masarykkal szemben is alkalmazták a szektás időszak tipikus jelzőit. E szerint Masaryk a „finánctőke politikai kapitánya”, akit a várban nem a demokrácia, hanem a „szociál- fasizmus” eszméi vezéreltek. Azt is bűnéül rótták fel Masaryknak, hogy követendő példának tekintette „az angolszász imperialista rendszer demokratizmusát” és „amerikani- zálni” akarta az egész csehszlovák életet. E bírálatok szerint Masaryknak „nem volt haladó és reakciós korszaka, mert végig a burzsoázia ideológiáját hirdette és ellenforradalmi jellegű társadalompolitikai nézeteket vallott.” A fenti megállapítások Jan Pachta „Pravda o T. G. Masarykovi (Igazság Masarykról) című kötetében jelentek meg. (Pra- ha, 1953, 39. 1.)

A Masaryk elleni, leleplezésnek szánt ún. titkos okmányokból összeállított dokumentumkötetet - a magyarok „okulására” - Pozsonyban magyar nyelven is kiadták „Okmányok T. G. Masaryk nép- és nemzetellenes politikájáról” címen. (Bratislava, 1954, 354 1.)

A hangnem Masaryk irányában csak az SZKP XX. kongresszusa után változott meg és az ún. „prágai tavasz”-ra volt szükség ahhoz, hogy az ezt követő kiadványok egy új Masaryk-kultusz megindulását sejtsék. Olyan neves szerzők, mint Milán Ma- chovec (Tomás G. Masaryk, Praha, 1968) szerint például már azt írták, hogy a kommunista humanizmus és a szocialista demokrácia a masaryki életműben gyökereznek. így került összefüggésbe a masaryki örökség az SZKP XX. kongresszusának a szocialista demokráciáért és a humanizáció kibontakozásáért folytatott harcával. Társadalmi rendszereket átfogó jelentősége ily módon túlnőtte államának, nemzetének történelmi időszakait. Ily módon olyan történelemformáló tényezője lett az első világháború időszakának és a két világháború közti két évtizednek, mint senki más itt Közép- és Délkelet- Európában a huszadik század első felében.