Irodalmi Szemle, 2008
2008/4 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Vígh Károly: T. G. Masaryk és a magyarok
Vígh Károly tarthassák, miközben a politikai és a kulturális elnyomás különböző eszközeit alkalmazták nemzetiségiekkel szemben. Természetesen beleértve a több mint három és fél milliónyi magyarságot is. * * * Amikor a tudós és államférfi Masaryk négy és fél éves külföldön folytatott küzdelmei után 1918 decemberében visszatért hazájába, diadalmasan vonulhatott be a prágai várba, mint Közép-Európa új államának, a Csehszlovák Köztársaságnak az elnöke. Közel két évtizedig töltötte be ezt a magas tisztséget és államvezetésében a leggyakrabban emlegetett eszme a humanizmus és a demokrácia voltak. Nem kétséges, hogy olyan kiemelkedő egyéniség, mint Masaryk, rányomta a bélyegét országára. Habár élete utolsó éveiben az agg államférfi meglehetősen elszigetelődött a külvilágtól. Egyénisége elnöksége alatt áthatotta a köztársaság minden népét és társadalmi osztályát, a masaiyki politika mégsem érvényesülhetett maradéktalanul. Ennek legfőbb okát abban lelhetjük, hogy a kiépült és centralizált csehszlovák államapparátus és társadalmi-politikai struktúra sokkal inkább a benesi elképzelések akarata és hatalma alapján jött létre. Végigtekintve Masaryk elnök országlásán, elsősorban azt kívánjuk vizsgálni: hogyan érvényesült nemzetiségi politikája a magyarokkal szemben. Ennek a képnek a felvázolásához azonban mindenekelőtt ismernünk kell Masaryk magyarságszemléletét. Masaryk felfogása a magyar történelemről és Magyarország szerepéről a háború évei alatt már nem a tudósé, hanem a politikusé volt. Ekkor és a békekötést követően cikkeiben, tanulmányaiban és más megnyilatkozásaiban a magyarkérdést kizárólag a csehszlovák államalapítás szemszögéből ítélte meg. Pl. Csehszlovákiáról kijelentette, hogy az „a régi cseh (nagymorva) állam felújítása; ugyanis szerinte eredetileg a csehek és a szlovákok egységet alkottak, de a magyarok Pannónia meghódításával a szlovákokat uralmuk alá vonták. A csehek és a szlovákok egy nép és egy nyelvük van.” (T. G. Masaryk: A nemzetiségi kérdés. Bratislava, 1935, 138. 1.) Főleg Az új Európa című munkájában foglalkozik részletesebben a magyar történelem cseh és szlovák vonatkozásaival. A csehszlovák állam jelentőségét méltatva, kiemeli Csehország és Szlovákia központi fekvését Európa centrumában, amellyel gátat vet a pángermán imperializmusnak. Történelmi visszapillantásában 1526-ig nyúl vissza, „amikor Csehország person- álúnióba lépett Ausztriával és Magyarországgal”. Erről az időszakról sajátosan úgy vélekedik, hogy „tulajdonképpen csak Szlovákia maradt szabad és így ő szerepelt az unióban.” A történelmi Magyarországnak török alóli felszabadulására - Masaryk szerint - „csak Csehország és Ausztria együttes erőfeszítéseivel” kerülhetett sor. A magyar 48-cal és Magyarország újkori szerepével kapcsolatban így vélekedik: „Mind a mai napig a magyarok az 1848-i politikai forradalomból és különösen Kossuth nevéből élnek; és mégis már akkor is elnyomták a magyarok az ország más népeit.” Majd Cavour-t idézi Masaryk, aki szerint „a magyarok küzdenek a saját szabadságukért, de nem engedik érvényesülni a más szabadságát.” Amikor Masaryk a fenti formában és korlátokkal ismeri el a magyarság szabad- ságszeretetét, ugyanakkor „igen arisztokratikus nép”-nek jelenti a magyart - nagyszá
