Irodalmi Szemle, 2008
2008/4 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Vígh Károly: T. G. Masaryk és a magyarok
T. G. Masaryk és a magyarok zető angol publicisták Masaryk személyét alkalmasnak látják e tervek megvalósítására. Wickham Steed és Seton Watson (írói neve Scotus Viator) angol újságírók és az amerikai Charles Crane (Wilson személyes ismerőse!) nyitják meg Masaryk számára a kaput az angol és amerikai lapokhoz, egyesületekhez, sőt a kormányaikhoz is. A Monarchián belüli és egyben nemzetközi kapcsolatait is megerősíti, hogy 1907-ben Masaryk fellép a választásokon és Drtinával együtt győzelmet aratva a cseh realizmus programjával, ismét tagja lehet a bécsi parlamentnek. Neve a zágrábi és a bécsi perekkel a nemzetközi érdeklődés előterébe kerül. Mindkét ügynek akadt magyar vonatkozása is. Zágrábban 1909-ben hazaárulással vádoltak 53 horvát értelmiségit és parasztot. Kiderült, hogy magyar ágensek okiratot hamisítottak a terhükre. A kivégzés veszélye fenyegette őket. Korábbi jó délszláv kapcsolataira való tekintettel kérték Masarykot, menjen el Zágrábba. Nem térhetett ki a felkérés elől, leutazott, jelen volt a pernél, és jelentése alapján a birodalmi tanács megsemmisítette az ítéletet. A másik botrány a Friedjung-ügy volt. Ez a neves osztrák történész hamis okmányokat hozott nyilvánosságra, amellyel az Ausztria-ellenes szerb üzelmeket akarta bizonyítani. Csakhamar kiderült, hogy az okmányok hamisak. Supilo horvát képviselő elárulta Masaryk- nak, hogy a hamisítás mögött Aerenthal külügyminiszter és Forgách követ ügynökei állnak. Masaryk bebizonyította a hamisítást. E két ügyben játszott pozitív szerepével Masaryk rendkívül nagy tekintélyt szerzett a délszláv politikai körökben, akik az első világháború és a Párizs-kömyéki békék időszakában az új állam, Csehszlovákia számára előnyösen viszonozták ezt az „igazság bajnokának”. A világháború kitörése előtt - hangsúlyozzuk - Masaryk koncepciójában fel sem merült az Ausztriától való elszakadás gondolata. Sőt: nemcsak külpolitikailag, hanem belpolitikai téren is a Monarchia megszilárdítását óhajtotta. Híve volt az Angliával és Franciaországgal kiépítendő együttműködésnek és a birodalom demokratikus átalakításának, polgári reformokat kívánva. A háború kitörése után, mielőtt emigrált, szükségesnek tartotta, hogy még egy kísérletet tegyen az osztrák hivatalos köröknél a cseh autonómia kiharcolása érdekében. Miután meggyőződött arról, hogy a háborús „győzelmektől” megkótyagosodott bécsi szoldateszkától semmi jót nem várhat népe számára, csak akkor szánta el magát a „Pereat Austria et fiat justícia!” (Pusztuljon Ausztria és győzzön az igazság!) kimondására. „Az a program, amelyet Masaryk egy rotterdami szállodában fejtett ki előttem egy titkos megbeszélésen 1914 októberében - írja Seton Watson e sorsdöntő találkozóról 1918 októberében csaknem az utolsó szaváig megvalósult...” Ugyancsak e skót publicista állapítja meg Masarykról, hogy „nincs még egy hasonló felelősségű államférfi Európában, aki olyan széleskörűen és világosan meghatározta az általános politikát, nemcsak a csehet, hanem az európait is.” Tehát Masaryk 1914 őszén már kész tervekkel utazott ki Hollandiába, amelynek lényege: Ausztria-Magyarország szétzúzása és Közép-Európa átalakítása. Seton Watson Masaryk emlékiratát eljuttatta a szövetséges kormányok londoni képviseleteihez és ezzel megindult a cseh emigráció gépezete. Régi és új barátait mozgósítva, Masaryk Olaszországba utazott és folytatott fontos tárgyalásokat, majd onnan Genfbe ment. Nyugateurópai utazásait az osztrák konzul tudtával, legálisan, szabályos útlevéllel tette meg.
