Irodalmi Szemle, 2008

2008/4 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Vígh Károly: T. G. Masaryk és a magyarok

T. G. Masaryk és a magyarok

és beállt a zsidók zsoldjába. A sajtóharcban a nagy cseh lapok nem közük Masaryk cikkeit, mire Bécsben és Berlinben jelenteti meg írásait és cáfolja a vérvád meséjét. Egész Európában ismert lesz a polnai eset.Volt bátorsága még betegen is elmenni a prágai egyetemre az ellene tüntető diákok közé és kijelenteni: „Azért léptem fel a polnai ügyben, mert a klerikális antiszemitizmust nemzeti veszedelemnek tartom.” Évekig tartott a hecckampány ellene és csak a munkásság állt mellette igazán.

Masaryk híre eljutott Budapestre is, ahol a magyar progresszió felfigyelt tevékenységére. „Polígámia és monogámia” című tanulmányát a „Nő és a Társadalom” nevű budapesti folyóirat 1908. évi júliusi és szeptemberi számai jelentették meg. Különösen nagy tekintélyt szerzett a magyar fővárosban antialkoholista tevékenységével és az e téren folytatott tudományos, felvilágosító agitációs munkájával. „Etika és alkoholizmus” című tanulmányát Korányi Emil fordította magyarra. A mintegy egy ív terjedelmű brosúrát Budapesten 1910-ben az Alkoholellenes Egyesületek Országos Ligájának kiadványai sorozatban jelentették meg. - „A mi századunk a természettudományok kora. Az élet feltételeinek tudományos megállapítása után most a feltételek lehető megkönnyítése és elviselhetőbbé tétele a tudomány s a gyakorlati politika legégetőbb gondja.” A fenti megállapításokkal kezdi Masaryk az írását. A továbbiak során az alkoholizmus és az erkölcs közötti összefüggéseket taglalja. A modem etika elítéli az alkoholizmust, mert meggyengíti, eltompítja a felfogóképességet, a gondolkodást, az individuum cselekvőképességét. Masaryk felismeri az alkoholizmus általános társadalmi veszélyességét. Mint írja: „Az alkoholizmus a társadalmi és politikai egyenlőség és szabadság ellensége, az alkoholizmus a demokráciával is ellentétes..., mert az egyik oldalon megvalósul a társadalmi és politikai megkötöttség és rabszolgaság, a másikon a mindeneket leigázni vágyó kizsákmányolás.”

Masaryk magyar kiadványai jó ajánlólevelet jelentettek a cseh tudósnak a budapesti út számára. A Társadalomtudományi Társaság meghívására 1910-ben érkezett Budapestre, hogy ott a Reform Klub vacsoráján közvetlen eszmecsere folytán ismerkedhessen meg a magyar radikális értelmiség egy csoportja a neves cseh politikussal és tudóssal. Nem a politikust, az osztrák birodalmi tanács tagját hívták meg, hanem azt a tudóst, aki közreműködött a Dvűr Králové-i és a Zelená hora-i kéziratok leleplezésében, kiállt a tudományos kutatás szabadsága mellett és a nacionalista-antiszemita ár ellen úszva bátran vállalta a „zsidóbérenc”-ség vádját a polnai vérvád-ügy revíziója érdekében írt röpiratával. A fiatal magyar radikális értelmiség azt a prágai egyetemi tanárt köszöntötte, akinek filozófiai és szociológiai munkássága kiváltotta a magyar progresszív értelmiség tiszteletét és elismerését.

Vámbéry Rusztem visszaemlékezve Masaryk budapesti látogatására, egyik tanulmányában Masarykot a magyar Pulszky Ágostonhoz hasonlítja, aki hazánkban úgyszintén Hume, Comte és Spenzer filozófiájának az ismertetésével végzett hasznos tevékenységet. Vámbéry Masaryk szociológiájáról írt tanulmányában összehasonlítja tudományos tevékenységét a századforduló Magyarországának a Társadalomtudományi Társaság körül csoportosuló tagjaival. Véleménye szerint Somló Bódogékat ugyanaz a pozitivizmus jellemezte, mint a masaryki gondolatkört. Vámbérytől tudhatjuk meg, hogy Masaryknak a történelmi materializmusról írt bírálata (Die philosphischen und soziolo-