Irodalmi Szemle, 2008

2008/4 - Anton Marec: A Hétforrásnál (novella)

Anton Marec A Hétforrásnál Elért a Hétforráshoz. Előtte vakítóan fehér érintetlen hóréteggel borított tisztás, melynek szélén fából épült házikó húzódott meg. Kis ideig tüzetesen vizsgálgatta, mintha összevetette volna a bensőjében kialakult elképzeléssel. Aztán keresztben át­vágott a tisztáson és megállt a lépcsők előtt. Az ajtón erős retesz, az ablaktáblák zár­va. Rádöbbent, hogy hiába jött. Sóhajtott egy nagyot, majd lábával lesodorta a felső lépcsőfokról a havat, és leült a steppelt viharkabátjára. A néhány órás gyaloglás fára­dalmától és a melengető naptól elbágyadva elszenderült. Nem ébresztette fel sem a hó csikorgása, sem a közeledők nehéz lihegése, akik az alacsony fenyvesből bukkantak elő. Elöl ment a nő, szorosan mögötte a sánta fér­fi. A makacsság, ahogy a férfi viaskodott magával meg a vastag hótakaróval, tisztelet­re méltó volt. A nő szemmel láthatóan fiatalabb. A testtartása és egész lénye szerint biztosan városban nőtt fel. Átvágtak a tisztáson a friss nyomot követve, és megálltak a házikó előtt.- Hát ez meg mit keres itt? - kérdezte a férfi, hangjában némi ellenszenvvel.- Hagyd! — mondta a nő csendesen, mintha nem akarná felébreszteni az alvót.- De hát miért? - értetlenkedett a társa. - A fene egye meg, miért egy idegen...- Halkabban - nyugtatgatta a nő. - Felébred, s az rosszabb lesz. Bemegyünk hátulról!- De hát miért? - ismételte fejcsóválva a férfi. - Miért kell bujkálnom? Elvég­re otthon vagyok! Az ismeretlen kinyitotta a szemét. Kis ideig zavartan nézett körbe, aztán hirtelen felugrott és leszaladt a lépcsőn, s közben egyre ismételte: Bocsánat... bocsánat... A sánta férfi mit sem törődve vele felment, és nekilátott, hogy elsöpörje a ha­vat az ajtó elől. A nő követte, de az ismeretlen meredt tekintete megállította őt. Meg­ismerte a férfit, ő is a nőt.- Üdvözöllek, Peter!- Szervusz, Dana - nyújtotta kezét a férfi. A nő gondolkodás nélkül elfogadta, és keményen megszorította.- Nem jönnél beljebb? Főzök teát.- Szívesen - bólintott a férfi. Lehajolt, hogy segítsen a batyuval, de a nő meg­előzte. Beléptek a kis előszobába. Peter a vakító fény után tanácstalanul állt a félho­mályban. A nő becsapta maga mögött az ajtót, de nyomban kinyílt egy kis ablak, ame­

Next

/
Oldalképek
Tartalom