Irodalmi Szemle, 2008
2008/4 - KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES ÁG TIBORT - Koncsol László: Évtizedek a magyar népzene és kórusmozgalom szolgálatában
Köszöntjük a 80 éves Ág Tibort r Évtizedek a magyar népzene és kórusmozgalom szolgálatában Nyolcvan esztendő, ebből közel hatvan év a szlovákiai magyar népzene és énekkari élet önzetlen szolgálatában: ez Ág Tibor eddigi pályafutása. Isten különös ajándéka az egyetemes magyar kultúrának; a megfelelő ember a megfelelő helyen és időben. Amit leírtam, nem túlzás. A múlt század ötvenes éveinek elejétől több mint tizenhatezer (16 000!) szlovákiai magyar népdalt gyüjtött-gyűjtetett össze, ez pedig kivételesen nagy, mondhatnánk, egyedülálló emberi teljesítmény. Kodály, Bartók, Vargyas, Szomjas-Schiffert, Manga, Molnámé Csúzi Jolán, Olsvai, Gágyor, Lajtha, Barsi Ernő és Nagy Iván kisebb-nagyobb boglyái és asztagjai között az ő asztagja a leghatalmasabb. Gyűjtött, tanított, énekkarokat szervezett-vezényelt, írt, előadott, rendszerezett, mozgalmakat alapított és irányított, s minden szolgálatával az emberek lelkét-szellemét és tudatát építette. Istennek hála, építi ma is. Jubilánsunk 1928. április 13-án született Pozsonyban. Édesapja földmérő volt, s hat gyermeke látta meg a napvilágot. 1915-ben Przemyslben orosz fogságba esett, ahonnan csak 1920-ban szabadulhatott. A család pozsonyi albérletekben élt, s ez gyermeküket iskolából iskolába sodorta. Az első elemi osztályt az Orsolya-ren- di tanítóképző gyakorlóiskolájában végezte el, onnan a Széna téri, háromnyelvű elemibe, majd a Zoch utcai magyar polgári fiúiskolába, végül az Apácapályán (Nonnenbahn, Panenská) működött kereskedelmi iskolába került. Édesapja és egyik bátyja hegedűn játszott; példájukon fölbuzdulva 1938-ban (tízévesen) maga is barátkozni kezdett a hangszerrel. Ámde a következő évben sikerült zongorát vásárolniuk, s a fíúcska beiratkozott a Vigadóban (Redoute) működő városi zeneiskolába, Bartók pozsonyi tanítványának és barátjának, a kiváló muzsikus Albrecht Sándornak (1885—1958) a zongoraóráira. A hegedű mellett gordon- kázott és klarinétozott, de tanárához és a zongorához hü maradt. Albrecht tanár úrból, aki vezényelt és zenét is szerzett, jóság, szeretet és öröm, a zene derűje sugárzott, s tanítványai játékában mindig a pozitív elemeket találta meg, így tartotta meg őket a muzsikának. (Ez egyébként a sikeres nevelés egyetlen járható átja!) Ágék otthon is rengeteget muzsikáltak, s gyermeküket csak a zene érdekelte igazán. 1945. május 6-án a családot a pozsony-ligetfalui táborba hajtották, ahonnan az apa és két fia Magyarországra menekült. Az apa az éppen zajló magyar földosztások révén munkát kapott, fiai pedig, köztük Tibor, fölcsaptak figuránsának. Hő
