Irodalmi Szemle, 2008

2008/1 - Czapáry Veronika: Hogy félsz (vers)

Czapáry Veronika

Hogy félsz

Hogy félsz, és félek, tudod te nagyon jól, hogy lehetetlen.

Hol

kell átverekedned magad, hogy megmaradj a szárnynak, a hangokat adó némaságnak.

Türelem szikrázó angyalai.

Húsod puha szikéi, szikéi a pornak, friss tested, beragadt húsod, kinyújtott hajnalai szólnak magához az éghez.

Forró tülekedés a nyár.

Még mindig, szakadt kristály, türelem szikrázó angyalai, húsod puha szikéi, szikéi a pornak, friss hús a boltból.

Hogy megmaradj a szárnynak.

Ahogy kezembe vettem,

kezedbe vettél,

puha finomság ragacsa,

leheletük ideérzem,

húsod puha szikéi, szikéi a pornak,

friss hús a boltból,

szakadt kristály és forróság,

monoton dallam.