Irodalmi Szemle, 2008
2008/3 - Gyüre Lajos versei (Csepp cseppre hull, Kurucosan, Bálintosan, Badelaire: Romlás virágai, Ösiség)
Gyüre Lajos versei Csepp cseppre hull Csepp cseppre hull, koppan, hóié indul, hüs sziklák marját csiklandozza fürge pásztor, a friss tavaszi szellő, s nyájat terel, báránybégetést visz szárnyán a szigorú vadlúd-posta A fellegek tőgye égi mosónő, pázsit-szőnyeget szapul t isztára mossa, csermelyt játszik a forrás, iszapot hord, lerak, majd gödröt, árkot ás, csacsog, ugrál, bolondos süldőlány-kacagás, hegyek bordáin selyma szél babrál, motoz, dagad, feslik a rügy, magot hullat, tárja keblét a tavalyi fenyőtoboz, anyjához bújik az éves csikó, csecs után kutat, fakadnak friss zsenge források, új élet-kutak, mindig tiszták, mindig mások apró pörsenések, kamaszos pattanások, tágulnak vajúdó belső terek, hegyek mozdulnak, s a köldök táján felfeslenek, szakadnak százados tölgyek, gyökerük pattan, a televény föld beleremeg, s míg Atlasz vállán szálfákkal
