Irodalmi Szemle, 2008
2008/2 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Csáky Károly: Mikszáth Kálmánnal szülőföldjén (2)
MÚLT ÉS EMLÉKEZET is segítettek, rávésve, hogy: »Ezen Szent Bodok költségén emeltetvén, ámbár most kápolnástól, mindesentől a majornoki határban vagyon, mindazonáltal a bodoki határra ügyel fel«, de bezzeg a kút, vagyis az újonnan támasztott követelés miatt nagy rémület volt a faluban. “ Akárhogy is lehetett, Szent Vendelnek is nagy kultusza volt ezen a vidéken. A szomszédos Zsélyben is áll egy 19. századi Vendel-ká- polna például. A mai Szklabonyaiak már nem emlékeznek az itteni Vendel-hagyo- mányokra, s a még álló és szóban forgó szakrális építményt is csak Mária-kápolna- ként emlegetik. A már ugyancsak említett feszületből is több látható a faluban. A Nagykürtös felé vezető főút mentén, a község belterületén áll egy szürke műmárványból emelt, színezett vaskorpuszos feszület. A templomkereszttel egy időből való lehet, egy kovácsolt vaskerítéssel van körülvéve, dedikációja már nem olvasható. A Mikszáth- házzal szemben lévő temetőben - ahol képzeletbeli túránkat is befejezzük majd - is áll egy 19. század végi központi kereszt. A temetőben nyugszik az a Laczkó Lajos esperes-plébános, aki 1910-ben Mikszáthról megemlékezett. Valószínűleg az írót személyesen is ismerhette. A kovácsolt vasráccsal körülvett családi sírbolt szürke márványból emelt sírjelén ezt olvashatjuk: „Itt/ nyugosznak az Úrban/ Laczkó József/ élt 77 évet/ megh. 1901. ápr. 22./és neje/ Wincze Mária/ élt 81 évet/ megh. 1908. dec. 13./ Áldás poraikra!/ Főtisztelendő/ Laczkó Lajos/ esperes-plébános úr/ szül. 1855. aug. 13./ megh. 1818. máj. 18.“ Magyar nyelvű szöveg olvasható egy Gazdik-sír fölé emelt fehér vaskorpuszos szürke műkőből emelt feszületen is: „Gazdik/ Antal/ szül. 1852.jan. 18./megh. 1886. okt. 31./ és fia/ Árpád/ szül. 1885. febr. 17./ megh. 1888.okt. 15. “ Talán ő még Mikszáthtal is barátkozhatott. De vannak itt Kazi-sírok, s természetesen a katolikus temetőben látható a 17 évesen elhunyt Mikszáth Mariska sírja, s valahol itt nyugszanak az evangélikus Mikszáth- szülők is. Helyüket már nem jelöli sírjel, de a Vasárnapi Újságban bemutatott szklabonyai képek egyikén még látható a szép léckerítéssel körülvett sírmelék. Maga Mikszáth is többször eljött a helyre, feleségével, gyermekivel egyetemben. Az egyik ilyen látogatást Mauks Ilona is megidézte könyvében: „Egyszer azonban, amint Szklabonyán a Mikszáth-család sírboltjánál álldogáltunk, nagyon megszomorodott, jobban mondva megrémült Kálmán: a sírbolt oldalán a kis Jánoska léptei alatt a föld behorpadt, és a fiúcska egy jókora gödörbe esett. Nem esett semmi baja, még csak meg sem ijedt, de Kálmán arcát hirtelen nagy halványság fogta el. Visszafelé az egész úton szótlan, igen levert volt, és később nekem megvallotta, hogy az az érzése van, hogy a nagyszülők magukhoz óhajtják a kis unokát. Hiába biztatgattam, szidtam össze, ezt a gondolatot soha többé nem tudta elűzni magától. Ezentúl nem járt már oly szívesen Szklabonyára. Lehet, hogy az is fájt neki, hogy a szülői portán - mely időközben le is égett - idegeneket látott. Most már gyakran mondogatta:- Higgye el, Ilonkám, hogy az egész falucska képe megváltozott, még a kovácsműhely se a régi, a tót fuvarosok már nem térnek be, hogy patkoltatás közben
