Irodalmi Szemle, 2008
2008/2 - Antalík József versei (Kísérőm, Az emlékek, Vajon hová?, Nyoszolyánkon, Első szerelmünk)
Antalík József versei Nyoszolyánkon Túl a síron Szövöm álmom, Nyoszolyámon Jöttöd várom. Holt szerelmem Nem feledlek, Végtelenben Megkereslek. Apró porszem Szállók úrban, Míg kedvesem Meg nem lelem. Aztán újon Együtt vágyunk, S nyoszolyánkon Szőjük álmunk. Első szerelmünk Tavasszal hisszük: mi egymásra vártunk. Bolyongunk együtt, lángol a vágyunk. Te vagy az álmom, amely hozzád láncol, Gyönyör s fájdalom, mennyek és pokol. Forró nyár után ernyed szerelmünk, Vánszorog csupán, lihegve mellettünk. Félve kérdezzük: mondd, szeretsz-e még? De már érezzük: jön, közeleg a vég. Altatjuk egymást, hogy lobog a vágyunk, S csókolva egymást búcsúnkra várunk. Vadul ölelünk, de hideg szívünkben Fázik szerelmünk, s megdermed minden. Lehajlik fejünk, színlelni nehéz, S csendben elmegyünk, ennyi az egész. Ismét üz szívünk, s álmokat kergetünk, Téged keresünk első szerelmünk.
