Irodalmi Szemle, 2008
2008/2 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (20)
Grendel Lajos gát allegorikus regényekben ábrázoló Orwellt. Nem csoda, ha a kommunista irodalompolitika a negyvenes évek végén Márai mellett Határ Győzőt tekintette legfőbb ellenségének. Másfelől,mind a két regényen kimutatható a szürrealizmus hatása is, miként korai líráján a francia prózaverseké. Határ Győző nem annyira írónak vagy költőnek, mint inkább filozófusnak tartotta magát: filozófiai esszék szerzőjének. Gazdag életművében mégis a lírája tűnik nemcsak a legkönnyebben és legszélesebb olvasói körben befogadhatónak, hanem a legegyenletesebb színvonalúnak is. Verseinek nyelvi-formai virtuozitása Határ Győző líráját a 20. század második felének jelentős teljesítményei közé emeli. Versvilága és versbeszéde egyaránt érintkezik a korszak avantgárd irodalmával, Weöres Sándor és (talán inkább akaratlanul, mint akarva) Nagy László költészetének világával. Ugyanakkor versei Weöresénél kissé egysíkúbbak és önismétlőbbek, s hiányzik személyiségéből Weöres utolérhetetlen alakváltoztató képessége is. ha hozzád jövök hídon jövök át jöttön-jövök a hídon jövök át hozzád nagy titkolt öregen s ereimbe lemzsdált el- meszesült keserű tudománnyal szólítnom fiatal szájjal szabad inkább - csak mi fülednek kedves nyájas szólnivalóval szólongatom benned az üdvöt csak mi szemednek kedves: hozzád jöttem! átjöttem: íme (köszönöm változatos utazás volt szélszeli Hajszál hídon) s te: hogy aludtál —- GYERMEK? (Hajszálhíd) Határ Győző a műfaji korlátok leépítésével annak a költészeti fordulatnak az előhírnöke irodalmunkban, amely a különféle avantgárd törekvések közül mindinkább a nyelvkritika mentén formálta ki versbeszédét, még Tandori Dezsőt és az Új Symposion lírikusait megelőzően. Ez a későmodem versbeszéd azonban legalább oly mélyen gyökerezik a magyar költészet tradícióiban, mint a nála merészebb, „határtalanabb” Weöres Sándoré. Tragikus létszemlélete (amely csak öregkori lírájában kezd oldódni) azonban elválasztja lírai világképét Weöresétől. A magyar líra késő- modernista iskoláihoz köti líráját az a körülmény is, hogy „müveinek formaalkotó elveit lényegében mindvégig a metafizikai hajléktalansággal szembesülő modernista magatartás határozza meg.”<í‘) Az viszont, amit Szegedy-Maszák Mihály hangsúlyoz, nemcsak a nyolcvanas-kilencvenes évek lírája, hanem az ekkor végbemenő prózafordulat felől nézve is felértékeli lírája egyik legfontosabb karakterjegyét: „Határnak majdnem minden szövegében gyakoriak a kitalált szavak, szójátékok,
