Irodalmi Szemle, 2008
2008/2 - Pomogáts Béla: A kísérletező költő (Cselényi László költészete a hetvenes években)
A kísérletező költő opálfehér sófekete szalon s kik ím maholnap csillagokra lépünk kár hogy nem utána való nap jöttél mert AZ ARARÁT HEGYE AZ ÉDENI FÖLDJE BÖLCSŐ AVAGY NEM BÖLCSŐ HÁT E TÁJ ő már aznap este ment el még azt hittem elorozza testünket a rák s érlelődik bennünk a fájdalom A Kiegészítések Hérakleitoszhoz szervező elve, mondjuk így, „poétikai” értelemben a montázs, a következő köteté viszont a napló. Az 1990-ben megjelent A megíratlan költemény, a maga költői, illetve numerikus (a korábbi Cselényi- művekhez hasonló módon számokkal jelölt) elrendezésében valójában nagyszabású olvasónapló, illetve mühelynapló benyomását kelti, amely egyrészt írójának napi olvasmányélményeit, másrészt elmélkedéseit rögzíti, ebben a folyamatban helyezi el részben a korábbi művekből ismert költői technikával készült töredékes lírai reflexiókat, részben az esszészerü elmélkedésekből és „vendégszövegekből” épülő költői montázsokat. A szövegvilágban hangot kapó témák rendkívül változatosak, helye van közöttük a személyes emlékezésnek, az olvasmányok kommentálásának, történelmi eszmefuttatásoknak, például a szlovák történetírásban tapasztalt polémiák ismertetésének, a költői eszközökkel vagy netán dokumentarista módon ábrázolt író- és művészportréknak és még sok másnak. Az írások eszméltető mintája, úgy tetszik, Németh László ezerféle irányban keresgélő érdeklődése volt, legalábbis nyomban a kötet elején, tehát mintegy saját írói programját megjelölve Cselényi a Tanú beköszöntőjére hivatkozik: „Folyóiratom egyetlen ihletője - írta Németh László a Tanú beköszöntőjében - e kor igazi múzsája: a szorongató tájékozatlanság. Hajótöröttek vagyunk, akik a csillagokat nézzük s a partot keressük, abban a hiszemben, hogy van part s a csillagok vezetnek... Az essait a nyilvános tanulás műfajának tekintem; egy lélek égtájakat keres s égtájakat segít megtalálni; munkásságom meghívó egy tanácskozáshoz, melyet önmagammal folytatok.” Ez az idézet Németh László-i indításokat sejtet, és valóban a pozsonyi költő munkáját is lényegében ugyanaz (vagy hasonló) enciklopédikus igény hatja át, amely a Tanú szerteágazó ismeret- és reflexióanyagából ismerős. Cselényi ugyanakkor nem tanulmányíróként, hanem költőként „keresi” a maga „égtájait” és vet számot tapasztalataival, olvasmányélményeivel. Ez a nézőpont elhatárolja őt, illetve munkáját attól, amit Németh László a maga műhelyében létrehozott. Érdemes felidézni A megíratlan költeményt záró egyik szöveget: „Egy lélek égtájakat keres s égtájakat segít megtalálni.” Nem kétséges, hogy esetünkben ez az égtájkeresés nagyon is áttételesen értelmezhető csupán, s korántsem a Németh László-i folyóirat-szerkesztés s esszéírás értelmében. De „Maszkok mögött” rejtőzködő utunk „A mítosztól a logoszig” egyben valóban égtájakat keresés is, s az már
