Irodalmi Szemle, 2008
2008/12 - KÖNYRŐL KÖNYVRE - Kovács Győző: Ágh István „fénylő Parnasszusa”
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Ágh István „fénylő Parnasszusa” Élet és irodalom, költészet és valóság; a költői nyelv varázsa, a poézis születésének fürkésző nyomon követése. Összefoglalás, emlékezés és emlékeztetés, hűség és költői értelmezés: így lehet összefoglalni Ágh István új kötetét - a Fénylő Parnasszust. A magyar - költészeti - Parnasszus általa kiválasztott és példaként is ható alakjairól van szó: Balassi Bálintról (Az én Balassim), Csokonairól (Utak Csokonaihoz) és Ady Endréről (Ady szimfónia). Akiktől sokat tanult, akiknek életművét nyomon követve - költői szemmel nézi. Ezekben a költői életművekben összegezi amazok makro- és saját pályájának mikrokozmoszát. Ezek a költők - közvetlenül vagy közvetve - a szellemi élet alakítói voltak - a megmaradás érdekében. Olyanokról van szó, akiknek életműve önmagában is teljes egész, mégis (sajátos módon) egymással összefonódó; úgy, hogy a végeredményt a 20. századi értelmezésben tudja összegezni. Ágh István amellett, hogy sajátos prizmán keresztül figyeli és értelmezi eze-ket az életműveket, eközben az irodalomtörténet nyomvonalán is halad. Miként az Utak Csokonaihoz című, a kötet legterjedelmesebb fejezetében ez világossá is válik. A magyar költészet útját kíséri figyelemmel (Bessenyei és Ányos, Faludi és Pálóczi Horváth Ádám, Baráti Szabó-Rájnis-Révai, a fiatal Kazinczy). Itt és ekkor merül fel a kérdéssor: „Mi lehet az oka, hogy a Károly-biblia, Pázmány hatalmas prózája, Szenczi Molnár zsoltárai után beállhatott az a szellemi parlag? Miért elégtelen elődeik költészete a folytatáshoz? Egy évszázad alatt megszűnt volna az írásra való képesség a magyar fejekben? Az új tartalmak, az uralkodó eszmék térhódítása közben épp annak a szókincse hiányzott a fogalmiságtól idegen, metaforikus nyelvből, s nemcsak a filozófia, esztétika, etika, politika, de még a körülöttük zajló világ szavai, a társalgási fordulatok kifejezései is fordíthatatlanok.” E körben értekezik a felvilágosodásról, s ennek fényében világítja meg Csokonai útját - az előzményekkel (Éjjeli megvilágosodás) együtt. Az imént felvetett kérdések sora általános érvényű is lehet(ne), ugyanakkor- konkrétan - egy korszakot jelöl. Esszébe öltöztetett irodalomtörténet. Ezen a ponton Ágh István személyes élete valamiképp összefonódik a Cso- konai-életművel, hiszen az első tihanyi kirándulását - visszamutatón - így rögzíti:
