Irodalmi Szemle, 2008
2008/12 - SZEMTŐL SZEMBEN - Kiss József: Kölcsönhatások és kapcsolatok a magyar-szlovák történelemben (Beszélgetés dr. Boros Ferenccel)
SZEMTŐL SZEMBEN révén, aki 1968 nyarán is rendszeresen tolmácsolt magas szinteken, több alkalommal utazott le pl. Aligára, ahol szlovák vezetők családtagjai tartózkodtak, nevezetesen Bil’ak felesége és családja. Több alkalommal utazott Bil’akért a komáromi határra s onnan már a magyar gépkocsival hozták őt Aligára. Beszámolt olyan esetről, amikor Bil’akot Kádár fogadta Budapesten, feleségemet hívták be tolmácsnak s ekkor csak hárman voltak jelen a tárgyaláson, tehát hat szem közt folyt a megbeszélés, ami önmagában véve is különös. Bil’ak tájékoztatta Kádárt a kialakult helyzetről, és már konkrétan augusztus hónapot említette, amikor várható a katonai beavatkozás. Nejem emlékezete szerint Kádár csak annyit mondott, hogy akkor „alma az egész”. * Feltehetően mindez azt követően történhetett, amikor Balatonaligán Bil’ak július 21-én az ukrán első titkárral tárgyalta végig az egész éjszakát, és amiről a források szerint ekkor a szovjet politikus az iránt érdeklődött, milyen tömegek állnak Bil’ak mögött, s ekkor hangzott el Bil’ak felé a kérés, hogy küldjenek levelet az internacionalista segítség kérésével, s amit ekkor Bil’ak elvállalt.- Ami közvetlenül a katonai megszállás tényét illeti, én is sejthettem, hogy valami hasonló bekövetkezik, mégis váratlanul ért az esemény. Vasárnap délután voJt, a városligeti családi sétáról hazaérve, feleségemet egy üzenet várta, hogy menjen be a Központba fordítás-, illetve tolmácsolásügyben. Én elláttam a gyerekeket este, miután a nejem nem tért haza. Gondoltam, hogy vidékre utazott. Reggel a gyerekeket elirányítottam az iskolába, én semmit sem sejtve bementem a munkahelyemre, ahol a portás rémülten érdeklődött „mi a véleményem, mit szólok hozzá, szörnyű dolog az, ami történt”. Nem sejtve, mi is történt valójában és zavart tájékozatlanságomban csak annyit válaszoltam, hogy „hát igen”. Közben érkeztek a kollégák, s akkor tudtam meg, valójában mi is történt. Nyomasztó hangulatban ültünk kollégáimmal és beszélgettünk az eseményről. Feleségem a délelőtt folyamán felhívott, az egyik közeli presszóban találkoztunk, s elmondta, hogy egész éjjel dolgozott, végighallgatta a csehszlovák rádióadásokat és fordította a szövegeket, sajtón, rádión keresztül követte az eseményeket. * Az augusztusi beavatkozás utáni helyzet folytán nyilván még inkább felértékelődtek a külügyi területen meglévő korábbi kapcsolataid.- Nem volt számomra váratlan, amikor 1969 elején, tavaszán újabb megkeresés történt és ajánlatot kaptam a Külügyminisztérium részéről, hogy a továbbiakban ott dolgozzam. Akkor olyan helyzetben voltam, ami megkönnyítette a külügyi pályával kapcsolatos döntésemet. Túl voltam a kandidátusi disszertáció megvédésén és a kandidátusi munkám kéziratát az Akadémiai Kiadó részére leadtam. Láttam, hogy kevés az esélyem arra, hogy a csehszlovák-magyar kapcsolatok kérdése az Intézetben fő kutatási területem legyen. S amikor a KÜM részéről megkaptam az ajánlatot, úgy véltem, hogy néhány év kikapcsolódás az előző tíz év megfeszített
