Irodalmi Szemle, 2008
2008/2 - Kopasz Katalin versei (törött lélek, tudatalattid hatalma, felborult világ, rövidzárlat, adogatás, tűnődés, kiáramlás, kivetve)
Kopasz Katalin versei s közben megkönnyebbülten heverek féltve őrzött nehezékeim hiányától s észrevétlenül már az újak táplálnak a lap helyett inkább a vászonra kívánkozva. kivetve fénycsóvával övezve reményt hozva küzdőd át magad a testnedvektől sikamlós alagúton át a kíváncsi zűrzavaros légkörű külhonba a finom vagy az érdes kezek már várnak hogy megérinthessenek s elválasztva a közvetítő itt-ott az életedet kockáztató zsinórtól újabbak hálóznak be vagy válnak mentőöveiddé a remény fonalát egy életen át szövögeted hogy a befurakodó molyok kikezdjék azt s elnyelni próbálják lemeztelenített szándékaid a lélegzetvételnyi idő alatt bomlásnak induló szemek foszlányokká válnak s eltűnnek mint szertehulló gyöngyszemek de tartalékaid kijuttathatnak az összegabalyított fonalak hálójából s újjászőheted szertefoszlott álmaid.
