Irodalmi Szemle, 2008
2008/12 - ZEMAN LÁSZLÓ 80 ÉVES - Fazekas József: Zeman tanár úr ablaka...
Zeman tanár úr ablaka. veszi figyelembe.) A barokk függőség áttevődéseként fogalmazódtak meg szerkezeti sajátságai - a kompozíció, mozgalmasság, túlzás, festőiség, zsúfoltság, expresszivitás, a befogadó, a „hívő” lenyűgözését szolgáló kifejezőeszközök is. A barokk tárgyalása Zrínyi Szigeti veszedelem c. eposzával teljesedett ki. Az irodalom tárgyalása az irodalomoktatás didaktikájában folytatódott. Sorra kerültek a homéroszi eposzok, majd következett a dráma műfaja, a Hamlet és a Bánk bán. Az eposz és a Hamlet tüzetes láttatása, értelmezése azt sugallta, mintha önmagukban helyettesíthetnék a többi irodalmi művet, s megteremthetnék az egykönyves olvasót. A szövegfelépítés megismerését és tanulmányozását elmélyítette a fordításgyakorlat — az irodalmitól a szakszövegig. Ennek során elsősorban a cseh és a szlovák anyagra támaszkodott mint sajátosan ránk - szlovákiai magyarokra - szabottra, hiszen, amint mondta, „mások és másutt helyettünk a feladatokat sehol sem teljesíthetik”. (Ugyanezen elv alapján szorgalmazta egyébként a szlovák—magyar szakos hallgatók szakdolgozatának témaválasztását is a szlovák tanszékkel együttműködve.) A nyelvészeti anyag lezárását az általános nyelvészet jelentette, főképpen Saussure-től kezdődően az újabb strukturalista irányzatokig. Kellőképpen jutott szóhoz a nyelvtipológia, elsősorban Vladimír Skalicka szempontjai szerint, akinek a nyelvhasonlítása nemcsak alaktani, hanem a nyelv valamennyi szintjére és sajátságára kiterjedt (összegyűjtött munkái három kötetben jelentek meg a közelmúltban). Zemannak két dolgozata vázolja a fentieket: Hagyomány és kontextus (2002), valamint Nyelvtudomány és nyelvoktatás (2005). A tipológia aspektusait a magyar és szlovák (cseh) kémiai nevezéktan összevetésében alkalmazta (Terminológia az irodalmi műben, 1977). Zeman László kezdettől fogva megkülönböztetett figyelmet szentel szülőföldjének. A keleti régió, Sáros és Epeijes művelődéstörténeti helye elsősorban Márai Sándor műveinek elemzése és az evangélikus kollégium szellemi örökségének felidézése és kutatása révén vált munkásságának szerves részévé. A barát és pályatárs, a kassai születésű Rákos Péter így ír erről: „Zeman tanár úr ablakából messzire látni: otthonos a magyar, a szlovák, a cseh tudományosságban és az azokon túliakban is... De a sugárzó központ, ahonnan ilyen messzire tekintget, kezdettől mindvégig szülővárosa, Eperjes, a háromnyelvű város, ahonnan gyökerestül sem lehetne őt kitépni. Igen, Eperjes, és persze tágab- ban az a keleti (vagy északkeleti) szükebb pátria, amelyben benne foglaltatik Kassa és a Tátra, Sáros és Szepes: ezeknek tanúja és tudója, enyésző szellemüknek borongó krónikása. Pótolhatatlan színe szellemi életünknek, ha úgy tetszik: Kassától Prágáig.” Rákos Péter ossziáni hangütése („enyésző szellemünknek borongó krónikása”) korántsem véletlen. Zeman László egy olyan, sajnos már letűnőben lévő kor képviselője, aki még egységben látja és láttatja az egyetemes kultúrát, művészetet, irodalmat és nyelvtudományt, múltat és jelent. Eddigi életműve kiállta az idő próbáját, s csak remélni tudjuk, hogy a jövőben még tovább bővül. A hálás tanítványok nevében ehhez kívánunk neki további jó egészséget. Isten éltessen sokáig, Tanár Úr! * Elhangzott 2008. november 6-án Dunaszerdahelyen a Vámbéry Irodalmi Kávéházban.
