Irodalmi Szemle, 2008
2008/11 - KÖNYRŐL KÖNYVRE - Erdélyi Margit: Műfajok vonzatai az újságírásban (Bevezetés a műfajismeretbe című kiadványról)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE és elfogadhatóvá a szerző sommás konklúzióit, amelyek nem hagynak kétséget afelől, hogy az újságírás mint szakma, avagy mesterség igenis tanítható. Magyar és nem magyar szakemberek vélekedései közepette szerzőnk gyakran hivatkozik a sokak által ismert, Makóról elszármazott Jozeph Pulitzerre, aki megteremtette az amerikai tömegsajtót, és gazdag adományával elindította New Yorkban egy önálló újságíró-fakultás kiépítését, amely immár több mint száz éve működik. Az első magyar egyetemi újságíróképzés jóval később indult (1953-ban) az ELTE Bölcsészettudományi Karán, ez sajnos 1956 után megszűnt, utána 1958-ban a Magyar Újságírók Szövetségét bízták meg az utánpótlás oktatásával. A gyakorlatban hamar bebizonyosodott, hogy elképesztő terminológiai zűrzavar van a sajtótudományban, amely kihat e tudomány tekintélyére is, okkal és joggal lett tehát a műfajelmélet a sajtótudomány első számú segédtudománya. Hasznosítása és funkcionáltatása azon alapszik, „hogy a legfrissebb események híreit a legrövidebb úton és pontosan, szabályozott időrendben juttassa el a legszélesebb nyilvánossághoz.” (24.) Kezdő és gyakorlott újságíró számára megkerülhetetlen az újságíró-műfajok ismerete, s ennek érdekében megkerülhetetlenek mind az egyetemi tanulmányok, mind a gyakorlati szerkesztőségi munka, illetőleg a folyamatos autodidakta módon történő felkészülés. A sajtóműfajok megismertetése az olvasóközönséggel a sajtótermékek, újságírók, publicisták népszerűségét is szolgálja, éppen ezért nem elégséges az ismereteknek csupán spontán elsajátíttatása, hanem szükséges ezek tanítása alapfokon is, megfelelő tantervek biztosításával és felkészült tanárok közreműködésével. A tankönyv második fejezete, Tájékoztató műjajcsalád címmel, Szigethy András munkája. A sajtó és a tájékoztatás szoros kapcsolata éppen a funkcionál- tatásban rejlik, amikor is a tényszerűség, a pontosság, a hitelesség, az aktualitás és az objektivitás minden hír jellemzője kell, hogy legyen, s az öt kérdésre: - „hol, mikor, kivel, hogyan és mi történt” - választ kell adnia. Minden tájékoztatás alapegysége a hír, amely eljut az olvasóhoz, a hallgatóhoz, a nézőhöz, amelyhez ők sajátosan, szubjektív módon viszonyulnak, s amelynek alapján magatartást változtatnak, döntést hoznak stb. A különböző híradások készítői igyekeznek eleget tenni a közönség elvárásainak. „Ennek érdekében az irányelvek, közvetlenül vagy áttételesen, a következő négy alapelvre épülnek: tisztesség, függetlenség, megbízhatóság és érzékenység.” (51.) A tájékoztató müfajcsalád egy dominórendszer része, amelyet a demokrácia szóval illetnek, merthogy nem helyénvaló, ha a hatalom monopolizálja a tömegkommunikációt, s az sem pozitív tényező, ha egy-egy sajtóorgánumon belül a tájékoztató és véleményformáló műfajok aránya és értékrendje felborul. A hír / az információ tartalma, minősége, ellenőrzöttsége, megbízhatósága határozza meg egy lap komolyságát. „A mitől hír a hír?” kérdésre azonban nem könnyű választ adni, mivel tartalmi szempontból is mérlegelnünk kell, vajon milyen közönség számára van hírértéke, illetve azt is, hogy a hír formai értelemben lapban, rádióban, televízióban, interneten jelenik-e meg.
