Irodalmi Szemle, 2008
2008/11 - Popély Gyula: Világhatalmi törekvések és a magyar tragédia (előadás)
Popély Gyula Az antanthatalmak azonban nem reagáltak pozitívan a központi hatalmak békekezdeményezésére. 1916. december 30-i közös válaszuk elutasító volt. Ezt azzal indokolták, hogy megítélésük szerint a békejegyzék csak ravasz háborús mesterkedés és nem őszinte békefelhívás, ezért azt ők nem vehetik komolyan. Ez persze nem is történhetett másképpen, elvégre a láthatatlan háttérhatalom ezt nem így akarta. A párizsi Grand Oriens szabadkőműves nagypáholyban ugyanis már a háború elején megszületett egy határozat, amelyet továbbítottak valamennyi antanthatalom szabadkőművese felé, és amelyet azok kötelesek voltak elfogadni: „A fegyvereket addig le nem tesszük, amíg a német militarizmus végképp legyőzve nem lesz”- áll többek között az idézett határozatban. A Monarchiát pedig egyszerűen csak „a német militarizmus” segédcsapatának minősítették. A megfoghatatlan, ám létező hatalomnak sikerült elérnie, hogy az antantországok kormányai 1916 decemberében egységesen utasítsák vissza a központi hatalmak békefelhívását. Ha a németek ekkor még nem is, de az Osztrák-Magyar Monarchia akár áldozatok árán is szerette volna befejezni a számára teljesen értelmetlen öldöklést. Ennek érdekében meg is tette a megfelelő lépéseket. Az uralkodó 1917 januárjától titokban - a német szövetséges beavatása nélkül - puhatolózva kapcsolatot teremtett az antantországok kormányaival. A cél egy különbéke megkötésének elérése volt. A Monarchiának ez a szándéka nem is volt eleve kilátástalan. Mind az angol, mind a francia kormányban volt némi hajlandóság arra, hogy bizonyos feltételek teljesítése esetén különbékét kössön a Monarchiával. Az 1917-es év elejétől folytak tehát az egyeztető tárgyalások a franciákkal, őszre azonban kiderült, hogy nincs kilátás a kompromisszumos megegyezés megkötésére. De vajon miért? Az antantországok háborús törekvéseit 1917 folyamán nagymértékben befolyásolták az időközben Oroszországban zajló forradalmi események. Ezekben a hónapokban a nemzetközi szabadkőművesség is fokozta aktivitását, és főleg Franciaországban vált meghatározó tényezővé. Ekkorra már elérkezettnek látta az időt arra, hogy akár a világ térképét is átrajzolja a már régebben megfogalmazott elvek szerint. Az antantországokban - de különösképpen Franciaországban — a hivatalos állampolitika irányvonalát már egyre inkább a szabadkőművesség aknamunkája befolyásolta. A francia kormányokban már a háború kezdete óta meghatározó szerepe volt ennek a rejtelmes társaságnak. Nekik köszönhető például az is, hogy 1917 őszétől rohamosan növekedni kezdett T. G. Masaryk és E. Beneš cseh emigráns politikusok presztízse a Szövetséges és Társult Hatalmak országaiban. A politikai agitáció két utolérhetetlen zsonglőrének számító két cseh politikus, a franciákat azzal szédítette, hogy amennyiben szétdarabolják az Osztrák-Magyar Monarchiát, ezzel „hozzájárulnak ama szent misszió teljesítéséhez, amit a Gondviselés bízott a forradalom népére, és előkészítik a ragyogó jövőt”. A nagy, de láthatatlan szabadkőműves gépezet ily módon teljes fordulatszámmal beállt a cseh emigráció politikai törekvéseinek szolgálatába. A francia Grand Oriens nagypáholy vezetőinek meghívására 1917. június 28-30-án Párizsban ülésezett a Szövetséges és Semleges Országok Szabadkőműves
