Irodalmi Szemle, 2008
2008/11 - Popély Gyula: Világhatalmi törekvések és a magyar tragédia (előadás)
Popély Gyula Világhatalmi törekvések és a magyar tragédia Konferenciánk meghirdetett címe a következő: Trianon újraértékelése. Nem is lehet nemesebb feladatunk. Trianont állandóan, folyamatosan, újból és újból emlegetnünk, értékelnünk kell. Hogy miért? Nos, én úgy vélem, hogy bár a történetírás sok mindent elmondott már az 1914 és 1920 között történtekről, még mindig vannak feltárásra és újraértékelésre váró, alig ismert - vagy csak nagyon ritkán emlegetett - mozzanatok, amelyek nem hagyják nyugton a gondolkodás megszállottjait. Az is tény, hogy mi még napjainkban sem vagyunk képesek belenyugvóan tudomásul venni, hogy elrabolták hazánk kétharmadát, az elcsatolt részeken pedig azóta is irtóhadjárat folyik az ott őshonos magyarság ellen. Nekünk tehát komoly indítékunk van az emlékezésre, múltunk tragédiáinak értékelésére, illetve azok folyamatos újraértékelésére. A saját nemzeti tragédiánkra gondolva előbb vessünk egy pillantást nemcsak az azt megelőző nagy háborúra, hanem a háború előtti ún. boldog békeidőkre is. A társadalomtudósok és a történészek már sokszor elmondták, hogy a 19. és 20. század fordulójának Európájában már tapasztalni lehetett bizonyos új világhatalmi törekvéseket. A felgyorsuló gazdasági fejlődés következtében az akkori világ legerősebb nagyhatalmának, a brit birodalomnak komoly vetélytársak jövőbeli konkurenciájától kellett tartania. A 19. század folyamán Anglia világhatalmi pozícióját még nem fenyegette egyetlen más hatalom sem. E nagyhatalom látszólag távolmaradt a kontinentális politikától, miközben zavartalanul bővítette gyarmatbirodalmát. Az európai hatalmi egyensúlyrendszer szilárdnak és tartósnak látszott. Az egységes német birodalom létrejötte azonban a századforduló éveire új kihívásokat teremtett Anglia és a kontinens tradicionális nagyhatalmai számára. Az aránylag későn egységesülő Németország a 20. század elején már komoly konkurense volt nemcsak Angliának, hanem valamennyi nagyhatalmi státusú szomszédjának. A Vilmosok Németországa izmos ipari állammá vált. A 20. század első évtizedének fejlődése pedig egyértelműen arra utalt, hogy két-három évtizeden belül az Osztrák- Magyar Monarchia is a rendkívülien gyors gazdasági virágzás útjára lép. Angliának és Franciaországnak - valamint a kormányaikat mozgató globális világhatalmi tényezőknek - tehát az volt az érdeke, hogy e két birodalmat valamilyen módon ellehetetlenítse, akár egy kiprovokált háború árán is. Oroszországot pedig egyszerűen a kialakuló német hatalmi túlsúly keresztezőjének tekintették, akit jó balek módjára bevonhatnak Közép-Európa katonai és gazdasági tönkretételébe.
