Irodalmi Szemle, 2008
2008/11 - LACZA TIHAMÉR KÖSZÖNTÉSE - Kiss László: „...a kapuőr” hatvanéves
Lacza Tihamér köszöntése sen szó az „emésztésről” is. A már többször említett Vekerdi idézi a Földtani Közlönyt 1877-ből: „...hazánkban minden... szakközlönynek... kell legalább egy rovattal bírnia, mely közérthető, tehát egyúttal közemészhető is”. Nos, Lacza Tihamér írásaira - lett légyen témájuk az írás története vagy a globális lemeztektonika - ez a közérthetőség, azaz „közemészthetőség” a jellemző. E közemészthetőség gerjesztette olvasói éhség késztette őt arra, hogy írásait tartósabb formában is eljuttassa a címzettekhez. Tudománytörténeti arcképei és tanulmányai „A magyar tudomány évszázadai” I. és II. kötetében, illetve e sorozat kicsúcsosodásában, a „Gondolatokból épült katedrális” című kötetben jelentek meg. A két társszerzővel - Ozogány Ernővel s e sorok írójával - közösen alkotott kötetről az egyik recenzense azt írta, hogy „egy kisebbfajta enciklopédiát pótol(hat) e vaskos kötet”, míg egy másik éppen a „közemészthetőségét” emeli ki: „hasznos, olvasmányos, stílusában az angolszász esszé mintáját követő... ismeretterjesztő kiadvány”. Mindkét vélemény teljes mértékben vonatkoztatható Lacza Tihamér szólóban kiadott köteteire is. A 2003-ban megjelent „ Utazók, felfedezők, hódítók, kalandorok” címe jelzi, milyen indítékok késztették a múltban helyváltoztatásra az embert. A témaválasztás nem meglepő, hiszen Lacza Tihamémak, 1995-től a Szlovák Rádió magyar adása, majd a Pátria Rádió szerkesztőjének, riporterének az utazás az igazi életformája: nincs olyan tudományos rendezvény, konferencia kis hazánkban, amelyen ne lenne ott. A rádió a modem médiák képviselője, Lacza Tihamér azonban otthonosan mozog a Guttenberg-galaxis előtti időkben is. Ezt bizonyítja 2004-ben megjelent kötete „Az ókor emlékezete", amely az írás történetén át kaluzolja az olvasót „a sziklarajztól az ábécéig”. Az internet korában is érdemes végiglapozni e kötetet s elgondolkodni Lacza Tihamér borúlátó végszaván az írás egyre kisebb szerepéről. E borúlátást azonban maga a szerző mérsékli a két év múlva kiadott újabb enciklopédikus munkájával, amely a „Bűvös táblázat” címet viseli és kultúrtörténeti barangolást ígér a kémiai elemek birodalmában. Nyugodtan elfogadhatjuk őt kalauzunknak, hiszen a tudós, vegyészi képzettség a „Kulturhistoriker” reneszánsz típusú érdeklődésével társulva az első olvasatra nehéz szöveget is „emészthetővé” tudja tenni. Lacza Tihamér hatvanéves. Alkotóereje teljében ünnepel - amint azt a Katedra hasábjain „a tankönyvek hőseit” bemutató kultúrtörténeti sorozata is bizonyítja. Életét- eredeti hivatását feladva - a „két kultúra” közti szakadék elmélyülésének hátráltatására, csökkentésére tette fel. Ennek egyik leghatékonyabb módja a tudományos ismeretterjesztés, a tudományok ágyásai közé betekintést engedő kapuőri ténykedés. E magas szinten művelt ismeretterjesztésért kapta meg 2007-ben Magyarországon a Hevesi Endre-díjat, egy évvel korábban pedig a hazai Posonium Különdíjat. A tudományos ismeretterjesztésnek, nemcsak írásbeli, hanem - a Selye Egyetem óraadó tanáraként - szóbeli prófétája is Lacza Tihamér, s nem csak külső megjelenésében, ókori görög természetfilozóíüsra emlékeztető portréjával. Mit kívánhat e sorok írója az ünnepeknek? Saját hivatását meg nem hazudtolva: egészséget. Egészséget a Egészségügyi Világszervezet definíciója értelmében: azaz testi, lelki és szociális (anyagi) jóllétet. Ad multos annos! Dr. Kiss László
