Irodalmi Szemle, 2008
2008/11 - MAGYAR TÁJ, MAGYAR ECSETTEL - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (26) A késő modern költészet további képviselői (tanulmány)
Grendel Lajos vándor-arcom a másnapi szél napos égboltra cseréli. (Rejtett önarckép) Csoóri Sándor költészete hangsúlyosan személyes líra egy olyan verstörténeti fordulat éveiben-évtizedeiben, amelyre a személyes lírától való eltávolodás a jellemző. Kulcsár Szabó Ernő a rapszodikus, elégikus és meditatív modalitást tartja a legjellemzőbbnek Csoóri lírájára,40) s „a lírai én erőteljes stilizálására, felnagyítására” hívja föl a figyelmet'40. „Csoórinak a világhoz való tudatos alapviszonya [...] aktív természetű, a világba való beavatkozás igénye vezeti, a költői szó hivatásáról vallott nézeteit a magyar lírai hagyomány fővonalától örökölte.”'421 Mindez azonban távolról sem jelenti azt, mintha Csoóri Sándor a képviseleti líra jól ismert és rég elavult kliséit venné elő. A költői én, a személyes hang akkor is primátust élvez verseiben, ha azokba történelmi motívumokat sző vagy ha a magyar sorskérdésekről ír (tragikus magyarságszemlélete Adyt juttathatja eszünkbe), s akkor is, amikor kora, a közép és késő Kádár-kor emberi-erkölcsi lejtmenetéről. Ezeknek a témáknak és motívumoknak a megírását épp a személyes átéltség vagy megszenvedettség óvja meg a publicisztikus laposságoktól és közhelyektől. Jók voltunk, jók és engedelmesek, sajgó orrcsontunk fölött szoknyásán lépkedett át a balszerencse, céljához ért velünk a múlt, de mi még mindig egy trombitás bál emlékét dédelgettük a háborúból, mintha egy megtömött, rózsaszín zsák álmodott volna helyettünk éjszakánként. (Jók voltunk, jók és engedelmesek) Kulcsár Szabó Ernő a Csoóri-lírával kapcsolatban „alkat és szerep drámai ütközéséről” ír'431 1979-ben. A következő évtized Csoóri-lírája viszont, véleményem szerint, inkább alkat és szerep egybeforrásáról tanúskodik. Csoóri Sándor költészete a nyolcvanas években teljesedik ki, stílusa is ekkorra forr ki véglegesen. Versnyelve eddig is több alkotóelemre volt bontható, a nép- költészeti hatás mellett, s annak gyöngülésével egyre erőteljesebben megtalálhatók benne a modern városi köznyelv hatásai éppúgy, mint egyfajta magyarrá domesztikált posztszürrealizmus is. „Mindennapi beszéd ez” - írja Lengyel Balázs a költő talán legkiemelkedőbb kötetének (.Elmaradt lázálom, 1982) stílusáról144’, majd néhány mondattal alább így folytatja: „Beszédhangra írni ritka célja a költőknek. Rendszerint fölötte írnak, tapasztalataikat tömörítve, kikristályosodott létérzetüket képekben összegezve, tudatos, kimért szerkesztésmóddal kiszűrve a monológba elkerülhetetlenül beáradó fölösleget [...] Az a fajta természetesen ható beszéd, amely Csoóri sajátja, ritka képesség és ritka érettség jele. A pályát kezdeni nem is igen
