Irodalmi Szemle, 2008
2008/11 - MAGYAR TÁJ, MAGYAR ECSETTEL - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (26) A késő modern költészet további képviselői (tanulmány)
Magyar lira és epika a 20. században (26) tudomására hozta, hogy a Habsburg-Lotharingiai ház sokszoros hitszegése, valamint lázadást szító, makacs és elvetemült ármánykodása okán Magyarország a nép fölsége által ezennel szabad, önálló és független európai statusnak, nevezett ház pedig trónvesztettnek nyilváníttatik. Windisch-Gratz úr Magyarország kormányzó elnökének fenti közlését széles mosollyal fogadta, szerencsekívánatát fejezte ki, és azon reményének adott hangot, hogy az Európai Közösség Iván Fjodorovics Paskievics herceg és tábornagy kiváló szervező munkájának köszönhetően már a legközelebbi jövőben százezer turistát küldhet Magyarországra, jó példáját adva ezzel a gazdasági fejlődés eltérő fokán álló népek közti együttműködésnek, mely korunk embere előtt az érdekek kölcsönös figyelembe vételén alapuló új világrend beláthatatlan távlatait nyitja meg. Tekintettel például a magyarországi turizmus közismert nehézségeire az Európai közösség a turisták elhelyezését szovjet gyártmányú tankokban gondolja kívánatosnak és célszerűnek; így nem lehet gond az ország szétlövése. A Magyarország kormányzó elnökének kezdeményezésére létrejött és baráti légkörben lezajlott találkozó záró aktusaként a tárgyaló felek a magyar szabadságra és a nemzetközi szolidaritásnak már eddig is oly sok próbatételt fényesen kiállt eszméjére ürítették poharaikat. A távirati iroda jelentése végül megerősíti, hogy a kormány a helyén van, jel nélküli tömegsírban, összedrótozott kézzel és lábbal, arccal lefelé fordítva, két méterre a föld alatt. ” (Nemzeti dal) Orbán Ottó Nemzeti dalában nyoma sincs lelkesültségnek és pátosznak, ám annál több keserűség és az akasztófahumort súroló irónia van benne. A vers a publicisztika nyelvén íródott, de a költő egyben le is leplezi, szinte ionescói szarkazmussal, ennek a nyelvnek az ürességét és hazugságait. A költő egy másik bravúrja az, ahogy a két bukott forradalom (1848 és 1956) eseményeit és szereplőit egybecsúsztatja, ahogy kiemeli párhuzamosságukat. A vers stílusparódiában előadott szkeptikus történelemszemlélete a posztmodem irodalom felé mutat. A nyolcvanas évektől Orbán Ottó lírájában egyre inkább tért hódít a betegség, az öregség és a halál témája. Bár ébren minden percünk azt sugallja, hogy messze még, hogy messze még, szendergő szellemünk borzongva hallja, mint dallamot, mint vers-zenét, a tompán lüktető, földmélyi hangot, hogy jaj nekünk, hogy jaj nekünk, valaki húzza a lélekharangot, hogy véget ért az életünk, s nem ébreszt többé tömény fűszerével sem föld, sem fű, sem víz szaga,
