Irodalmi Szemle, 2008
2008/10 - KÖNYRŐL KÖNYVRE - Tóth László: Nézelődés az ablakból (Jegyzet Ozsvald Árpád versfordításaihoz)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE szemlélet megújításával - nem kis mértékben az őáltaluk képviselt hagyományra épült rá (Ján Stacho s a fiatalabb Mila Haugová esetében). Ozsvald Árpád versfordítás-gyűjteményében az árvái származású Milán Rúfus és a budapesti születésű - máig kétkultúrájú, kettős gyökerű - Mila Haugová ráadásul mintha valamiképpen egymás pandanjai is lennének: végzetes (földrajzi-történelmi) tájba-vetettségével az egyik, tragikusan megélt testbe-zártságával a másik, a történelmi-társadalmi meghatározottság festésével az egyik, a biológiai determináltság átélésével-megszenve- désével a másik, miközben e kétfelőli megközelítésből, indításból is mindketten ugyanahhoz a transzcendentális valósághoz, ugyanahhoz az időtlenített lelkiséghez, szenvedéstörténethez jutnak. Mindennek ellenére - a fent említett ok miatt - Ozsvald alkalmi, illetve a legtöbb esetben alkalom szülte fordító volt. Fordítói életműve ilyen értelemben nem nagy, mennyiségileg nem túl testes költői ouevr-jének is alatta marad. Életében önálló műfordításkötete nem jelent meg, mindössze egyik, Mindenre emlékezni kell... című, 1996-os verseskötetének zárlatát (Műfordítások) állította össze a vers- fordításaiból, mintegy ezzel is bizonyságát adva annak, hogy mennyire egy volt számára, mennyire ugyanannak az opusnak a kétféle megközelítését, megtestesülését jelentette neki a vers és a versfordítás. S jellemző rá az is, hogy a Madách Kiadó egy időben rendszeressé vált szlovák, illetve cseh versfordítás-kiadványainak is csak egyikében-másikában találjuk őt a fordítók között (Závada, Válek, Rúfus, Reisel, Záry, Fabry), de legalább ugyanennyiben hiába keressük a nevét (Holan, Lenko, Buncák, Mihálik, Kondrót), eltérően azoktól, akik szinte valamennyiben megtalálhatók. Meglepő, hogy még a Mihálik-kötet összeállítójának is elkerülték a figyelmét Ozsvald ihletett Jóé-fordításai, valamint az is, hogy a tájélményt (Csalló- köz-élményt) költészetének lényegi elemévé avató, ám azt a nyelvélménnyel, a nyelvi játékokkal, formai megoldásokkal ötvöző Vojtech Kondróttól milyen kevés verset fordított (mindössze kettőt), vagyis hogy mennyire nem tudta meglelni magát az ő költészetében (jóllehet könyvtárában megtalálható volt a magyar költészet, így Ozsvald lírája ezen rendkívül impulzív fordítójának néhány szlovák nyelvű kötete is). Emellett a szlovák költészet egyik-másik szlovákiai magyar, illetve magyar- országi kiadású antológiája is átvette még a versfordításait (Gyújtópont, XX. századi cseh és szlovák költészet, Cseresznyevirágok balladája). Eudmila Podjavorinská Ozsvald-fordította A kis béka című kis meséje leporellóként jelent meg 1964-ban, Josef Kainar Az aranyhajú királykisasszony című verses bábjátékának fordítását költőnk a Diliza színmükiadó számára készítette 1969-ben. Az ugyancsak cseh Lud- mila Tesarová Rózsa királykisasszony című verses bábjátékának az Ozsvald-hagya- tékban megtalálható fordításkéziratát szintén felhasználtam gyűjteményünk összeállításához. Ezeket a gyermekirodalmi műveket (Miroslav Válek két, illetve Vojtech Mihálik egy gyermekversével együtt a tájékozódás afféle színfoltjaiként ugyancsak hozzásoroltam a Nézelődés az ablakból anyagához, ám az mindenképpen megjegyzendő velük kapcsolatban, hogy a gyermekirodalom fordítása ugyanúgy marginá-
