Irodalmi Szemle, 2008

2008/10 - Illés Denisa versei (Elhagytak az álmok, Nélküled, Úgy szeretném)

Elhagytak az álmok

Elhagytak már engem az álmok,

Ezután a józan úton járok.

Nem azért, mert így akarom végleg,

Csak azért, mert így hozta az élet.

Ami jó volt, emlék marad már csak, Mégsem terem lelkem mélyén bánat.

Ami pedig ezután fog jönni,

Meg fogom én azt is még köszönni.

Ha ez nem is lesz az álom földje,

Hogyha nem is lesz a vígság völgye, Valami jó csak marad még hátra,

S fütyülök majd az egész világra.

Énnekem még ragyognak a fények,

A sötét árnyaktól nem félek.

S akkor is, ha minden álmom távol,

Egy parányi tűz még néha lángol.

S ha szívemnek minden égő vágyát Eltemetem én, a kutyafáját,

S akkor is, ha összedől itt minden,

Életem a legféltettebb kincsem.

Nélküled

Nélküled zajos a csend és túl halk a zaj. Nélküled hosszú az év és túl sok a baj. Nélküled fagyosan hideg a legforróbb nyár, Nélküled e világon rám senki sem vár.

Illés Denisa versei*