Irodalmi Szemle, 2007
2007/10 - ARCOK ÉS MŰVEK - Fónod Zoltán: Tőzsér Árpád költészete (1) (tanulmány)
Fonod Zoltán tív költészethez, hanem a vallomásos líra eseteihez soroljuk. Nem kétséges persze a kortársnak az a megállapítása, miszerint „...a Mogorva csillagban még mindig a Férfikor aktív magatartása bizonyult meghatározó erejűnek. Tőzsér különben is a Petőfivel, József Attilával és Illyés Gyulával körülhatárolható forradalmi vershagyományból indult ki, ezért, noha fontos szerepet játszott az antológiában és kötetben egyaránt olvasható őszi verse, az Őszi világ - őszi szemmel, illetve a meggyilkolt fiútestvért sirató Fájdalom, egyik sem tudta elnyomni a férfias költői programok, a tragédiák okaival is szembeszegülő aktív magatartás verseit.” Koncsol László mutat rá arra is, hogy a vers a magyar népdalokból, népballadákból is ismert felező tízes (3:2/3:2 ütemezésű) formában íródott, amely „ereszkedő időmértékével a nyugat-európai rendszerbe is beillik”.13 Ritmuselemeivel, hangulati asszociációival, a szókincs népi elemeivel, plebejusi szemléletével, a Juhász Ferencnél is gyakori szóösszetételeivel (virágember, tűzláng, fagyfegyelem, vérmeleg, aranygyep) egyértelműen a modern líra útját járja. Az sem véletlen, hogy a kötet több versében is ezt a formát alkalmazza (Mogorva csillag, Eszmé- lés a Sajó partján, Hazai napló stb.). Kötete utolsó ciklusában, különösen a Fémek ideje vagy a Credo ut intelligam (a.m.‘hiszem, hogy megértsem’) című verseiben nemcsak a „hinni szeretnék” szándékát fogalmazta meg, hanem formai megoldásaival (látomások, az egyéni leltár expresszív lírai eszközei stb.), valamint „Ady sátános mágikusságával, vörös-fekete színeivel, József Attila teljességigényével”, a „biológiai determinizmust sugalló vonásokkal és ószövetségi könyörtelenségű etikával” - ahogy Görömbei András írta róla - a költői világkép erősítését is felvállalta.14 Ez a ciklus (a maga öt versével, a Mogorva csillag versvilágát is ideértve minden kétséget kizáróan az avantgárd formai hagyományok és a változás lehetséges iránya felé is mutatott. Azzal együtt, hogy a Hanka című versében a „vasnehéz sors az én szerelmem” mellett a „sok igen” és „sok nem” meg a „Szeress érte, s tán ne szeress” játékos ellentmondásával akaratlanul is Ady szerelemfelfogását is megidézi. A Szemekben is erőteljes hangsúlyt kapnak az érzések meg az élmények. Ezek között a történelmi múlt emlékei is megjelennek, melyeket számára igazán csak a „szemek utópiája” feledtethet. „Gondjaim országgá nőnek,/... Most jön az igazi vizsga:/ verseim, fogjatok ösz- sze” - írja a Kettős űrben című kötet (1967) bevezető versében.A „csillagidőt” meg az „ősmozdulásokat” erősítendő, aligha véletlen, hogy előző kötete címadó versét, a Mogorva csillagot is a kötet élén találjuk. Remélt „gazdag elemző” korszakát - előző kötetében - az „országos szeretnék lenni a hitben” (Fémek ideje) gondolattal előlegezte meg. Második kötetében „nemcsak új, szoktalan oldaláról mutatkozik be, hanem költészete sajátosságait, öntörvényeit is erőteljesen bizonyítja”. Az elmélyült gondolati líra erőteljessé vált költészetében, a „nincs”-től való félelem űzi, és a lélek görcsei, fájdalmai is megjelennek verseiben. Az értelem és az érzelem küzdelmei is meghatáro- zóakká válnak. „Az értelem lázadása (a lét ellen) formában is következetesebbé teszi, a nyelvezete szikár, pontos, és képiségében is változatos”.15 A címadó vers Nemes Nagy Ágnes Kettős világban című versére rezonál, költői programjában azonban Illyés vagy József Attila hatása is megtalálható. Ha korábban a mindenséget az „Anyánk képén a / világ a ráma” jelentette, második kötetében jelzés értékű a kötetet indító vallomás: „Szülőföld, de kicsi lettél,/már vál- lig sem ér a templom”. A költő önmagát kereső szándéka ebben a kötetben is megtartót-
