Irodalmi Szemle, 2007
2007/10 - POZSONYI PÁHOLY - „...az író mindig olyan, amilyennek a fiatalok látják” (?!) (H. Nagy Péter előadása, beszélgetés) Vendég: Cselényi László, vitavezető: Tőzsér Árpád
POZSONYI PÁHOLY veget, fölülírom stb., sőt bizonyos irányzatokban a komputerszimbólumok nyelvileg is fontosak. Tehát ez egy történő folyamat valóban. Éppenséggel - csak egy mondat még- számítógéppel sokkal érdekesebbé tehető például az Aleatóriának a tipográfiája, a vizuális elrendezése stb. Csanda Gábor: Cselényi László új kalapjához, amelyen elképzelhető - kis képzavarral élve -, hogy H. Nagy Péter volna a bokréta. Itt az azért elhangzott, hogy neki nincs szüksége új kalapra. Tehát, hajói értettem, Péter, ezért is említetted ezt a tízezer sort, meg József Attilának is ezt a néhány sorát, ami bármilyen módon cserélhető és bármilyen módon olvasható még, akkor elég volt ez az egy kalap és most már az olvasói kalapok működnek. Azt is említetted, hogy különböző történeti pozíciókban olvasunk, tehát akár még az olvasónak is elég egy-két kalap, és ezeket különböző tapasztalatokból hasznosíthatja. Juhász R. József: Én a zene-szálhoz térnék vissza. Szeretném ezt a fajta költészetet, illetve Cselényi egész életművét olyan ember kapcsán megközelíteni, akit remélem, hogy mindenki ismer, Ligeti Györgynek hívják őt, nem Magyarországon lett híres, nem Magyarországon ismerik a legjobban. Volt egy szenzációs „koncertje”. Amikor már ismerték a nevét, meghívták őt Németországba koncertezni. Annyit lehetett tudni a műről, hogy Koncert száz metronómra — ez a címe. A filharmónia megtelt, az emberek frakkokban úgy, ahogy szoktak, elmentek koncertre, szétgördült a függöny, ahol több asztal és száz metronóm volt, semmi más. Bejöttek a zenészek szintén frakkban és tornacipőben, hogy ne csapjanak zajt, majd a különböző sebességekre beállított metronómokat egyenként elindították. A koncertnek akkor lett vége, amikor az utolsó metronóm is leállt. Most ennek a sztorinak az értelmezését mindenkire rábízom. Hogy miért mondtam el, illetve miről szól ez a sztori? Besegítek néhány ötlettel. Az egyik: nem ez volt Ligetinek a legnagyobb műve, nem ez volt Ligeti Györgynek az utolsó műve, folytatta, és még nagyon értékes dolgokat hozott létre utána. Amely a közönségnek, aki ezt hallotta, biztos, hogy nem ez volt a legnagyobb zenei élménye, de hogy sokáig beszéltek róla, az biztos, és a többit rábízom a közönségre. Létezik egyébként Cselényi Lászlónak is olyan olvasói közönsége, aki minden művét elolvasta és tudják értékelni azt, amit alkotott. Tőzsér Árpád: Köszönöm a figyelmet, s minden jelenlévőnek a közreműködését. Azt hiszem, tartalmas estét töltöttünk együtt, melynek folyamán a Cselényi-költé- szet újabb olvasatai fogalmazódtak meg. További szép estét kívánok mindenkinek. (Az anyagot Lacza Éva, a Szlovák Rádió Magyar Adása szerkesztőjének feljátszása alapján közöljük. Az anyagot leírta: Ravasz Erzsébet.)
