Irodalmi Szemle, 2007
2007/10 - KOPÓCS TIBOR 70 ÉVES - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (18) Déry Tibor munkásságáról (tanulmány)
Grendel Lajos ológiájának túlhaladottságát. Mert Déry Tibor A befejezetlen mondatban „Sorban szakított a magyar regény hagyományaival: az események lineáris rendjével, a filozófiát, szociológiát, általában intellektuális elemeket háttérbe szorító cselekményességgel, az anekdotákban épülő jellemrajzzal és történettel.”<54) Ugyanez csak részben mondható el a négykötetesre tervezett, de a második kötetet követően félbemaradt másik nagyregényéről, a Feleletről (1950, 1952). A Felelet nem csak befejezetlensége miatt tekinthető kudarcnak. Sajnos, művészi szempontból nézve is visszalépés A befejezetlen mondathoz képest. Az viszont csak részben igaz, hogy a regény a párt megrendelésére készült, mivel Déry Tibor is hitt abban, hogy megírható a „diadalmas munkásosztály” hőseposza. Mert hát a Feleletet ennek szánta. Olyan nagyregénynek, amelyben a főhős, a proletárgyerek Köpe Bálint, sok viszontagság után megtalálja helyét és életének értelmét a szocializmust építő új Magyarországon. A regény cselekménye, akárcsak A befejezetlen mondaté, a két világháború közötti Magyarországon játszódik, s akárcsak A befejezetlen mondat, ez a regény is két világot konfrontál. A Feleletben Köpe Bálint ellenpólusa Farkas Zénó egyetemi tanár, egy, az osztályával meghasonlott entellek- tüel. Hogy hová futtatta volna ki a regény történetét az író, legföljebb sejteni lehet. A folytatást azonban nemcsak a második kötetet a legfelsőbb helyekről ért durva politikai támadások nehezítették volna meg, hanem a regény szerkezeti hibái is. Köpe Bálint ugyanis nem képes betölteni azt a kohéziós szerepet a regény kompozíciójában, amit A befejezetlen mondatban Parcen-Nagy Lőrinc minden gond nélkül betölthetett. A Feleletben erre inkább a mégiscsak mellékszereplőnek tekinthető Farkas Zénó lett volna sokkal inkább alkalmas, mivel egy szerelmi szálnak köszönhetően az ő személye kapcsolja össze az egymással alig érintkező két szembenálló világot. Az ugyan a Felelet dicséretére válik, hogy munkásfigurái életszerűbben megformáltak és jobban egyénítettek, mint A befejezetlen mondatéi, az viszont már inkább a regény kárára van, mintsem hasznára, hogy művészi üzenetének közvetítésére az író túl sokat bíz a külső cselekményre. Déry láthatólag olyan nagyregény megírására törekedett, amely érintetlen a modernizmus hatásaitól, s jobban érdekli őt szereplőinek szociologikuma, mint belső világuk. Ezért is visszalépés a Felelet A befejezetlen mondathoz képest. De még így is a Rákosi-korszakban született nagyon kevés maradandó művek egyike lett. Ez annak köszönhető, hogy Déry a Feleletben is író marad, s nem vedlik át pártpropagandistává. Hogy ilyen lehetett volna a szocialista realizmus? Másfél évtizeddel később, egy, a szocialista realizmust firtató kérdésre, némileg ingerülten így válaszolt: „Ezt hagyjuk. Nem tudom, mi a szocialista realizmus.”<55) A novellista. Lukács György, egy ugyancsak a hatvanas évek végén és ugyancsak Hornyik Miklósnak adott interjújában Szolzsenyicint nevezi a szocialista realista irodalom megújítójának.<56) Igaz, erről nem kérte ki az orosz író véleményét, sem a szovjet pártvezérekét, akik Szolzsenyicint ekkor már a rendszer esküdt ellenségének tekintették. A magyar irodalomban mindenesetre Déry Tibor volt az
