Irodalmi Szemle, 2007

2007/10 - KOPÓCS TIBOR 70 ÉVES - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (18) Déry Tibor munkásságáról (tanulmány)

Grendel Lajos

Magyar líra és epika a 20. században (18)

DÉRY TIBOR (1894-1977)

Mint legjobb művei, személyisége is a magyar irodalomban egyedülálló ötvözete az egymást látszólag taszító végleteknek. Anarchista, világcsavargó, szenvedélyes kártyás, majd a kommunista mozgalomnak előbb híve, később kiközösí- tettje, aki kacskaringós pályáján mégis mindig őriz valamit az individualista polgár méltóságából és éthoszából. Élete drámaibb pillanataiban igazságérzete mindig felülkerekedett mozgalmi és párthűségén. Örök szkeptikus, aki hosszú élete utolsó két évtizedében mind a személyiség, mind a világ dolgait borús, ironikus bölcsességgel szemlélte. Eleganciája és iróniája műveinek legmaradandóbb értéke.

Déry Tibor írói pályája atipikus, tele van fordulatokkal és meglepetésekkel, állandó mozgásban és átalakulásban van. A húszas években írott verseit a magyar avantgárd líra szürrealista ágának értékesebb darabjai között tarthatjuk számon, s azt sem a tehetség hiányával, hanem a magyar színházi kultúra sajnálatos konzervativizmusával magyarázhatjuk, hogy Oriáscsecsemő c. dadaista drámája sosem került be színházaink repertoárjába.

Déry Tibor pályakezdése szokatlanul hosszúra nyúlt, s az író maga is kételkedett fiatalkori regényeinek irodalmi értékeiben. Pedig írt legalább két olyan kisregényt is, amelyek a pálya egésze és a pálya csúcsai felől nézve sem olyan jelentéktelenek, amilyeneknek írójuk vélte. A kéthangú kiáltás (1922) Babits Gólyakalifájához vagy Füst Milán Nevetőkjéhez mérhető merész kísérlet a személyiséghasadás ábrázolására a fantasztikum eszközeivel, de távol a két idősebb pályatárs szecessziós stílusától. Még érdekesebb műnek tűnik az idő távlatából nézve is az Országúton (1932); az elidegenedésről, az egyénnek a világban való „idegenségéről” ez az első híradás a magyar irodalomban. A regény főszereplője egy csavargó, aki „Az országutakat járja, ismeretlen városokban csavarog, hidak alatt, pályaudvari várótermekben éjszakázik. Vele kerül be irodalmunkba az abszurd hős, Vladimir és Estragon távolabbi rokona [...] hős, akinek útja Franz Kafkától Albert Camus-ig í- vel.”(48) Utolsó alkotói periódusában Déry Tibor valami keveset enyhített pályakezdő korszakában írott műveinek szigorú megítélésén, s az avantgárd csillagzata alatt született kisregényeiről ekképp vélekedett egy interjúban: „...amit rosszul próbáltam meg ötven évvel ezelőtt, azt most jobban meg tudom csinálni”.<49) Ami azt is