Irodalmi Szemle, 2007
2007/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Vendégkritika - Radics Viktória: Egy kis remekmű (Farkas Péter: Nyolc perc c. regényéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE nem érzéki, szenzuális, mondhatni azt is, hogy erotikus. Igen szép erotikus regény a Nyolc perc, nemcsak az egymást-érzékelés ábrázolása révén, hanem azért is, mert ez a két ember szereti egymást. A kései öregkor lekoptatta róluk a házassági rutinokat, a szerelmi sallangokat is, a fizikumuk meg olyasféle, mint a kisbabáké, a lelkűk azonban szereti egymást. Megértik egymást, közös „frekvenciatartományban”mo- zognak. Ha nem tudnánk, ha elfelejtettük volna, hogy mi a szeretet, vagy gyanús lenne számunkra ez a fogalom, tessék elolvasni ezt a kisregényt! O sem tudja megmondani, mi is az a fránya szeretet, ámde mesterien ábrázolja. Farkas Péter tárgyilagos stílusban ír, nem sokat magyaráz, néha egy picit filozofál, nem érzelmes, hanem érzelmekkel átitatott a prózája. Tárgyilagos, de nem rideg: csupa érzés, csupa érzékenység. Nagyon emberi a téma is, s az írói hozzáállás is. Meglett bizonyos mérték ebben a könyvben, ami a régi görögök bölcsességének része volt. De itt az „ember” más, mint a közönséges, egészséges, normál-reál világban: itt nincs egója, nincs világnézete, a szavakból kihullanak a jelentések, nem képes jelentéssel felruházni a világot, nem akar akarni - semmi mást nem kíván, csak ellenni békében. Néha megmozdulnak a szándékok, a vágyak, de más számít sikernek és beteljesülésnek, mint nálunk a napvilágon. És az ember így, önelveszítve találkozik a csupasz létezéssel, ami hol fájdalommal jár, hol élvezettel. Felnőtt életünkben a tárgytalan vagy fluid szemlélődés állapotában tudunk olykor eljutni abba a dimenzióban, ahol ez a két öreg kénytelen volt berendezkedni, és az életből való kiesése meg a halála közti időt eltölteni. Az ő terük és idejük más, mint a miénk. Tulajdonképpen a fájdalmak és a ja- jok-bajok ellenére sokkal szebb és boldogabb szféra ez, mint a mindközönséges. Már-már az univerzális vallási dimenzió küszöbére érünk a könyv lapjain, amit az író nem lép át, viszont betekintést enged. Hova? Az öregekből nem lehet többet „kihúzni” erre vonatkozóan. Tapasztalatuk nem verbális, és a verbalizálásban Farkas Péter nagyon óvatos volt. Kerényi Károly etimológiája szerint a religio szó alapjelentése eredendően „mérlegelő elővigyázatosság”, „óvatosság” volt, lényegében pedig „a kifinomult figyelem adományát és szakadatlan tevékenységét” jelenti. A regény így készült, és olvasni is így, óvatosan kellene. Úgy sokat adhat, tulajdonképpen vigaszt is, irodalmi elvárásaink ellenére. (Farkas Péter: Nyolc perc. Magvető Kiadó, 2007, 110 oldal) (Új KönyvPiac 2007. július-augusztus) Habár a kritika, talán csak Babiczky Tibor kivételével, kisebb-nagyobb fanyalgással fogadta Farkas Péter (1955), az 1982 óta Kölnben élő magyar író új kisregényét, a Nyolc percet, én minden emberi és kritikusi felelősségtudatomat összeszedve merem állítani, hogy ez a szép, karcsú, szellős tipográfiájú kötet (Pintér József újabb kiváló munkája): egy kis remekmű. Szerény, vékonyka, de nagymüvet kaptunk Kölnből, tiszta, szabatos magyar nyelven írva. Dicséret illeti a prózaírói mértékletességet, kiegyensúlyozottságot, arányérzé- ket; a szellemi tisztaságot; az érzelmi melegséget; az intellektuális kifinomultságot. Radics Viktória
