Irodalmi Szemle, 2007
2007/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Vendégkritika - Bodor Béla: Ezmég-azmár (Háy János: Házasságon innen és túl című novelláskötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE ben, amiért nem tudja felvenni a világ tempóját, öngyilkos lesz, vagy inkább csak átesik a gang korlátján. Aztán mégis inkább elneveti magát, felhívja egy barátnőjét, és leszbikus kapcsolatot kezd vele. (Sztreccs) Egy másik: A vidékről Pestre került mezőgazdasági gépész, műegyetemi tanár évtizedeken át iszik, hogy feszültségét, városi otthontalanságát oldja, sokat linkeskedik, míg ugyanazon a napon a tanszékvezető felmond neki, a felesége pedig elhagyja. Néhány hét múlva hazaköltözik a falujába, még keményebben iszik, napszámba szegődik, a többiek megvetik, de szánják is, a napjait a kocsmában kezdi, és ott is fejezi be, míg egy reggel holtan találják a járdán. (Nehéz) Aztán: A falusi házban kiskutya születik. A kisfiú, akit nagyszülei nevelnek, a Csöpi nevet adja a kutyának. Telnek az évek. A nagyapa egyszer elmondja, hogy a falu határában korábban egy magányos török sírt fordított ki az eke. A kisfiú szenvedélyesen ásni kezd, szeretne ő is török sírt találni. A kutya vele megy, megmorogja a szomszédot. Telnek az évek, a fiú ássa a kemény földet. Egyszer aztán eltűnik a kutya. Öreg már, vak is, biztos elcsavargott és nem talál haza, mondják a felnőttek. A kisfiú egy darabig felfüggeszti az ásatást, aztán újrakezdi, és meg is találja az öreg kutya tetemét. (Csöpi) Ha azt mondanám, hogy az első történetet Hazai Attila írta, a másodikat Galgóczi Erzsébet, a harmadikat Móra Ferenc, senki sem csodálkozna. De mind a három Háy története. És ha a többi novella meséjét sorakoztatnánk fel, azok is éppen ennyire különböző íróktól lennének ismerősek. Vagy még ilyenebbektől, lenne köztük orosz, cseh, argentin. Sőt argentin kettő is. Ha ezek után azt mondom, hogy Háy novelláit azonnal, már néhány mondat után fel lehet ismerni, az megint csak furcsán hangzik. Talán annyira jellegzetes lenne a cselekményvezetésük, szerkesztésük, nyelvük? Nem is tudom. Háy többnyire némi távolságtartással mondja el szereplői történetét, ironikusan, mégis empatikusán. Omnipotens narrátort alkot, aki ugyanakkor átvesz gondolati és nyelvi patenteket a szereplőitől. A Sztreccsben például így szakít a fiú a lánnyal: „Benyomta a mobilon a lány számát. Szia, mondta, s hogy nem, hogy ő tulajdonképpen, s ezt nehéz elmondani, de a lányt már nem szereti. Olcsó volt a hívás, mert azonos szolgáltatónál voltak. Ezt a fiú mindig igyekezett megtudni, hogy a partnere milyen mobilt használ, mert nem akarta ráfizetni a gatyáját a szerelemre. A lány sírt, vagy inkább zokogott a mobilba. Mobilon a sírás nagyon rosszul hangzik, inkább fülsértő, mint megrendítő.” Különös szöveg. Tárgyilagos narrátor-mondatokat váltanak bennfoglalt párbeszédtöredékek, a ráfizetni a gatyáját lapos konyhanyelvi fordulatát a csak az erdélyi tájnyelvben és a keresetten választékos irodalmi nyelvben használt „s” kötőszó ellenpontozza. „A lány sírt, hogy neki milyen szerencsétlen a jelleme vagy a pszichikai felépítése, hogy tök kudarc az élete, hogy hányadik fickó lép le tőle emiatt a lassúság miatt” - folytatja pár sorral később. Vagyis az idézetszerű szereplői beszédet összefoglalt szereplői beszéd követi, ahol a narrátor mondja el a figura gondolatait, átvéve néhány jellemző szófordulatát és azt a módot, ahogyan önmagáról gondolkodik és ítél. Erre a logikára épül a történet egészének gondolatmenete, ebből bontakozik ki a példázat, ami némelyik novellában tragikus, gyakrabban tragikomikus vagy abszurd csattanóban csúcsosodik ki. Ebben a
