Irodalmi Szemle, 2007
2007/9 - Gál Sándor: Tokaji aszú (2) (Emlékek és gondolatok a Tokaji írótábor évtizedeiről, esszé)
Tokaji aszú (2) Azt hiszem, hogy ez a néhány kiragadott idézet jól jelzi, hogy az írótáborban elhangzott előadások, korreferátumok a tanácskozás alapkérdéseire őszintén keresték a választ, válaszokat, láthatóan a jobbítás szándékával és hitével. Az írótábor fő programja mellett a tanácskozás zárónapjára Szabadfórum az irodalomról címen vitát rendeztünk. Bevezető előadásra a kuratórium Fűzi Lászlót, a Forrás főszerkesztőjét kérte fel. A vitafórumot az alábbi gondolatokkal vezettem be: „Ha emlékezetetekben van a tavalyi írótábor programja, a huszadik század kihívásai s az irodalom válaszai, amikor is végiggondoltuk e század történelmét és az irodalom erre adott válaszait, s mikor most egy tágabb ölelésben a régiók és a befejezetlen forradalmak kérdéskörét vettük számba, arra gondoltam, hogy miként lehetne befejezni egy harmadik ciklussal - mondjuk egy trilógiává egyesítve - ezt az egész problémakört. Tehát a következő elképzelést terjesztem elétek a jövő évi témával kapcsolatban. Irodalmunk ebben a pillanatban körülbelül tíz országban íródik — beleértve a szórványokat is -, tehát van egy nagyon nagy sokféleség. Ezt a sokféleséget és tágasságot az anyanyelv fogja egységbe és ez ad a mi irodalmunknak szuverenitást, azt biztosítja és működteti. Vagyis azt a témát javasolnám a következő írótáborban megvitatni, aminek a munkacíme: Irodalmunk az ezredfordulón - sokféleség, egység, szuverenitás. Arra kérek mindenkit, akinek ezzel kapcsolatban javaslata, észrevétele, kiegészítenivalója van, azt írásban adja át Sáray László titkár úrnak, és ezeket a javaslatokat a kuratórium a következő ülésén összegezi, és kimunkálja a végleges programot. Azt hiszem, valamennyien érezzük, hogy irodalmunkban az ezredvégen igen magas fokúvá vált az elbizonytalanodás és az értékzavar. Arról pedig legfeljebb halvány sejtelmeink lehetnek, hogy mi vár ránk a század- és ezredvég abszurd horizontja mögött. Úgy tűnik fel előttem, hogy elvesztek azok a világos és követhető célok, amelyekért igazán érdemes küzdeni. Az is egyértelművé vált, hogy a századfordulóra csődöt mondtak azok a filozófiai rendszerek és irányzatok, amelyek eddig történelmünknek irányt szabtak. Az irodalom nyilvánvalóan ennek következtében az összetartozás filozófiája, érték- és mértékrendje helyett valami semleges zónába került. Ahol ugyan még van talaj a lábunk alatt, de ez már nem termőföld, hanem sivatagi homok. Örömömre szolgálna, ha a mai szabadfórum iménti aggályaimat eloszlatná. Ezekkel a gondolatokkal adom át a szót Fűzi Lászlónak, tartsa meg előadását.” Mivel Fűzi László előadását követően még Pál József államtitkár-helyettes is tartott egy tájékozatót, érdemi vitát így a felvetett kérdésekről csak komoly időkorlátok között folytathattunk. A kuratórium döntése alapján az emlékparkban ezúttal Ratkó József emlékére ültettünk fát, aki hosszú éveken keresztül jelen volt közöttünk a táborban, s tevőlegesen is részt vett az írótábor munkájában. Ratkó József munkásságát ebből az alkalomból Serfőző Simon méltatta. A hagyományos zárófogadáson a magyar PEN Club Illyés Gyula-díját Hubay Miklós adta át Lackfi Jánosnak, a Tokaji Irótábor díját a romániai László Noémi kapta.
